Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
4!) Länder angenommenen, in Kraft bestehenden Staats-, Grund- und Hausgesetze ihren Abschluss gefunden». (Hauke czikke «Pragmatische Sanction» Ulbrich-Mischler Oest. Staatswörterbuch II. k. 837.1.) — az 1867. ХП. t.-cz. megalkotása után nincs semmi értelme, mert a most idézett törv.-czikk az 1723. I., II.. 1П. t.-cz. által elfogadott sanctio pragmaticát vallja kiindulási alapul, ez pedig nem szó szerinti elfogadása és beczikkelyezése a «Hausgesetz »-nek, hanem igenis elfogadja annak főbb intézkedéseit a már ismert föltételek mellett. Ujahb osztrák irók ma már (néhányan) mind ama differen- tiákat elismerik, a mely a «Hausgesetz» és az 1723. I., II. t.-cz.- ben elfogadott sanctio pragmatica közt léteznek, így p. o. Luschin grátzi tanár (idézem alább). Hauke pedig így ír: «ist am 19. April 1713 in grosser Staatsversammlung die einseitige d. h. bloss Hausrechtliche Erklärung des Kaisers Karl VI. erfolgt, welche von dem Hofreferendar v. Schickh zu Protocoll genommen und dann in der Folge im dritten Bande des Codex Austria- cus als Sanctio pragmatica über die Erbfolge des durchlauchtigsten Erzhauses Oesterreich Aufnahme gefunden hat.... War nach dem Stande des ehemaligen Verfassungsrechtes der hausrechtliche Act ausreichend zur Erzielung rechtlicher Gebundenheit für die Erbländer, so erwies sich nach Massgabe der ungar. Verfassung landtägliche Zustimmung erforderlich, da ja durch die pragmatische Sanction das den Ständen für den Fall des Erlöschens des habsburgischen Mannesstammes zustehende, zuletzt noch in den G. A. III. 1715 ausdrücklich vorbehaltene Becht der Königswahl berührt erschien» . . . Bizonyításra alig szoruló tény most már, hogy az 1723. I., II., III. t.-cz. által elfogadott sanctio pragmatika és VI. Károly római-német birodalom császárjának «Machtvollkommenheit»- jéböl eredő Hausgesetz között formailag véve nincs causalis nexus, e törvényeket nem mint német császár, hanem mint a nemzettel egyenrangú és súlyú tényező magyar király szentesítette. Tudni való azonban az is, hogy a Kossuth Lajos által német nyelven idézett tételek az 1723. évi idézett törvényeknek sem bevezetésében, sem szövegében nem fordulnak elő, így eme declaratiónak Magyarországon jogi hatálya úgy akkor nem volt, mint ma nincsen. ш 4
