Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Az ági öröklésről. Barna Ignácz, Enyiczkey Gábor és Kégl János jogászegyleti előadásai [143., 1898]
14 gyengélkedjék, semmi kényszerítő vagy csak komolyabb indokot sem vagyok képes felfedezni, nem különösen nálunk, kik az ellenkező codificationalis irányt az országbírói ideiglenes törvénykezési szabályok I. czíme alatt szabályozott öröklési rendben már tényleg követtük. Távol legyen tőlem, miszerint azt állítsam, hogy a szerkesztői tervezet beosztása szerint létrejövendő örökösödési törvény már a beosztás miatt eo ipso nem lehet hasznos törvény- alkotás. Én a beosztásnak nem kívánok túlságos nagy súlyt tulajdonítani. De azt, hogy a törvény helyes megértésére, a rendelkezések hatályának mérlegelésére nézve az egyes részek elhelyezése is befolyással bír, elyitatni nem lehet. Épen azért a beosztás kérdését eléggé fontosnak tartom arra, hogy különös megfontolás tárgyát képezze. Második észrevételem a szerkesztői tervezet azon már nagyon is érdemleges pontjára vonatkozik, mely a köteles részt a leszármazókon és a hitvestárson kívül a szülőknek is megadja. Én már 1882-ben* Teleszky tervezetének közrebocsátásakor nem könnyű meggondolás és tusakodás után azon véleményemnek voltam bátor kifejezést adni, hogy a törvényes öröklés szabályozásánál a «haereditas magis descendit quam ascendit» elve vagyis azon élettapasztalati tény, hogy az örökségre inkább a nemzedéknek, az új, a gyengébb generatiónak, mint a nemző szüléknek és nagyszülőknek van szüksége, indokolttá teszi, hogy a törvényes örökösödésben a testvérek a szüléket megelőzzék. Ez által egyszersmind az ági öröklés pártolóinak álláspontja is legalább bizonyos mérvben elismerést nyer, a mennyiben lehetővé teszi, hogy az a vagyon, mely több testvérre elhunyt szülejükről szállott, egy testvér elhaltakor a még életben maradt testvérek közt megmaradjon. Az örökösödés ezen módozata kizárná azt, hogy egy testvér halála esetén hagyatékában az életben maradt testvér az életben levő szülővel osztozzék. A szülő és gyermeke meg lennének attól kímélve, hogy a szülő egyik gyermeke hagyatékában mint örökségigénylő álljon másik gyermekével szemben. * Lásd a Jogtudományi Közlöny 1882. évi folyamát. H
