Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
23 ostromokat, száműzéseket, bírói mészárlásokat idézett elő. Olykor a szabadság, olykor a királyság látszott veszendőben lenni. Számos éven át Anglia ereje fele része a másik fele rész elleni működésre volt fordítva. Bocskay, Bethlen, I. Bákóczy fegyveres mozgalmai a korlátolt egyeduralom biztosítását czélozták, a fönnálló régibb törvények, pactumok stb. alapján: «De hogy lehet az egyeduralmat korlátoltnak mondani, ha sohasem szabad erőhatalommal élni, még utolsó szükség esetén, a végett sem, hogy a korlátokat fentartsák» (Macaulay). «Bátran merem mondani, hogy a magyar nemzet a szó igazi értelmében forradalmat soha sem ismert, mert mi a forradalom, vágy és törekvés erőszakkal megváltoztatni azt, a mi törvényesen fonnál. Pedig a magyar nemzetnek összes harczai nem azért, hanem épen a fennálló törvények és a létező alkotmány védelmeért folytak.» (Tisza Kálmán, Nagyváradon, 1896 jun. 25.) Gervinus írja: «Anglia hű maradt előbbi történelméhez, melyben minden forradalom csak régibb s megtámadott jogok védelmére és helyreállítására szorítkozott.» De ezektől eltekintve, a nemzet minden más módon is igyekezett alkotmányát biztosítani. A nemzet élete a közelmúltban folytonos alkotmányérti küzdelem, az országgyűlések sohasem lehettek nyugodtak még az iránt sem, mit a legnagyobb egyetértéssel elhatározott, hogy nem fog-e elvettetni, vagy egyébbé átmódosíttatni az, mit az ország közóhajkép előterjesztett, p. o. az 1587., 1604. évi esetek, melyek ellen az 1618. XXVIII. t.-cz. akar biztosítékul szolgálni. De ugyanazon korban Angliában is, a «Petition of rights», a «Habeas corpus» stb. daczára a kormányzatban sok önkényuralmi tendentia mutatkozik. Anglia ép úgy mint honunk, nem nevezheti a XVI. és XVII. századokat az alkotmányosság virágzó epochájának, ugyanakkor Magyarországnak súlyos lét- és alkotmányérti küzdelmei közepett sem volt magasabb vágya, mint hogy föntartsa, biztosítsa azt, mi ősidőktől kezdve elévülhetlen tulajdona volt. De a XVI. és XVII. századokban, úgy a későbbi kor grava- minalis országgyűlései megmentették a magyar közjog elveit, s épen mivel mindig conserválni törekedtek, a jogfolytonosság un
