Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
53 kevésbbé ügyes, mint a szabad embereké; másrészt, lia az elitéit meg is tanul jól-rosszul egy iparágat, annak kiszabadulása után vajmi kevés hasznát veszi. II. Sőt ellenkezőleg e fél-tudás épen kárára válik, a mennyiben kisértésbe viszi az elitéltet, hogy kiszabadulása után a nagy ipari központokat keresse fel s minthogy ott csekélyebb ügyességével nem boldogul, mintegy kényszerítve van újabb bűncselekmény elkövetésére. Bizonyos, hogy az elitéltre, kiben a jó iránti érzék elég gyönge, sokkal előnyösebb, ha büntetésének ideje alatt tökéletesítjük hivatása gyakorlásában s így szabadulásakor, minden ingadozás nélkül erejének s képességének megfelelő foglalkozását újra folytathatja. Olaszországban Brusa és Beltrani Scalia szerint az elitéltek kb. fele a földmives osztályhoz tartozik, hazánkban mint látni fogjuk még ennél is több, tehát az eiitéltek szabadban való munkáltatása hazánkban még fontosabb kérdés, mint Olaszországban, melyre nézve Beltrani Scalia azt «le noeud de la question pénitentiaire»-nak nevezte. A földmivelési munkának általánosan elérhető hasznát azonban mégsem ebben látom, mert ha ebben kulminálna a rendszer előnye, úgy a nem föld- mivelő lakosságú országok annak alkalmazásától a priori el volnának zárva, másrészt pedig mi sem szólna az ellen, hogy az ipari munka tökéletesítése és szigorúbb rendszabályok segélyével alkalmas iparosokat neveljünk a fegyházban. E tekintetben Brusa fejtegetései is túlságosan szűkkeblűek. Ha ugyanis a földmivelő munkának positiv javító hatása van s nem csak «empéche la contagion du mal», mint a zárkarendszer, ha tényleg erősíti az elitéltet, abban a küzdelemben, melyet a szabadság visszanyerése után a bűncselekmény kisértései ellen kénytelen folytatni, vagyis ha röviden szólva, alkalmas eszköze a praeventiónak, úgy nem látom be, miért alkalmazzuk kizárólag a földművesekre mint kiváltságos kasztra s miért ne részesüljenek abban azok, kik elitéltetésük előtt csavargással, kereskedéssel, vagy bármi egyéb foglalkozással tengették életüket? Sőt utóbbiakra még fontosabb, mert ezeknél a társadalmi milieu által produkált motívumok sokkal erősebbek, mint a földműveseknél s így annál fontosabb, hogy életük oly mederbe tereitessék, melyben nincsenek újabb kisértéseknek kitéve. Az e kérdés tehát: van-e a földmivelési munkának javító, mo75
