Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
30 Schoelcher szenátor is, midőn Guyana és Uj-Kaledonia lakói nevében protestált e gyarmatok profanizácziója ellen, mondván, hogy ha a visszaesők sokasága Francziaország 33 milliónyi lakosságára állandó veszély, mennyivel nagyobb e veszély, ha e javíthatatlanok ezreit a szerencsétlen gyarmatlakókra rászabadítjuk. Most pedig azt látjuk, hogy e «szerencsétlen» gyarmatlakók folyton újabb és újabb relegáltakat kérnek a helyi kormánytól, kiket aztán a telepeiken a legjobb sikerrel alkalmaznak a nélkül, hogy az angol transportáczió véres jelenetei ismétlődnének. Három csoportba foglalhatók a relegáczió ellenesei által kifejezett kételyek és vádak. Kételkedtek abban, hogy a relegáltak kellő munkáltatása lehetséges lesz, erre megfeleltek az eddig mondottak, kételkedtek a fegyelemben és végül a relegáczió helyének egészségügyi viszonyaiban, erre feleljenek a következők. A fegyelem szempontjából a relegáltak három csoportba sorozhatok. Az elsőbe azok az állandó börtönlakók tartoznak, kik csak a büntetéstől való félelemből dolgoznak s a napi élelemadag által kielégítve találják anyagi szükségleteiket. Ezektől, kik az összlétszámnak mintegy felét teszik, önkéntes törekvés alig várható s csakis a folytonos felügyetnek és a szigorú fegyelemnek köszönhető, hogy tekintettel alkalmatlanságukra és megrögzött lustaságukra mégis kielégítő az általuk végzett munka. A másik csoport — a létszámnak átlag egy negyede — a mesteremberekből toborzódik, kik a bűnösség skáláján nem állanak oly mélyen, s kik maguk is törekszenek a megélhetési módozatok megszerzésére, hogy az individuális relegáczió részesei lehessenek. E csoportbeliekből kerülnek ki a szabad gyarmatosoknál alkalmazottak. A negyedik negyede a relegáltaknak a javíthatatlanokból áll, kiknek alig lehet hasznát venni s kik, ha a törvény helyesen konstruáltatik, szerény véleményem szerint nem is lettek volna relegálandók. Ennek daczára a büntetések — akár Guyanát, akár Kaledoniát tekintsük — korántsem oly gyakoriak és a bűncselekmények, melyekért kiszabattak, korántsem oly veszedelmesek, mint a minőktől az angol kolóniákban szerzett tapasztalatok alapján félni lehetett. Hogy kezdetben a már jelzett okokból, de ezenkívül különösen Uj-Kaledonia klimatikus viszonyai folytán, melyek az ingerlékenység fel- ébresztésére alkalmasabb több fegyelmi sérelem fordult elő, 52
