Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
14 Már e fejezet elején jeleztem, hogy a relegáczionális törvény alapgondolatából kiindulva, alkalmazásának körét nem a visszaesés qua talis által kellett volna meghatározni és most azt látjuk, hogy saját czéljának sem felel meg, mert épen nem lehetetlen, hogy a relegáczio kiszabhatásának feltételéül a 4. §. IV. pontjában megjelölt hét elitélés hét egészen különböző bűncselekményért történt, s így a szó igazi értelmében visszaesés fenn sem forog, hanem azt a törvény csak tisztán formalis alapon konstruálja.* Hogy e Begriffsjurisprudenz minő képtelenségeknek lehet a szülő oka, annak bizonyságául szolgáljon a következő egyszerű példa : A. súlyos testi sértést követ el fí. ellen, ki őt sértésekkel ingerelte s B-1 egy érzékének használatától megfosztja. A-1 a code p. 309. §. szerint réclusion-ra Ítélik, kiszabadulván, üzletet nyit, de egy év múltán csődöt mond, s minthogy szükségből a tömeg egyes tárgyait elidegenítette, csalárd bukásért a 402. §. szerint travaux forcés-re ítéltetik, ugyanekkor azonban a bíróság az 1885-iki törvény 4. §. 1. pontja értelmében relegálni köteles, mint visszaesőt! Hogy miért veszedelmesebb ez az ü. n. visszaeső a társadalomra, mint bármely más emberfia, arról csak Bérenger adhatna felvilágosítást. A törvénynek ehhez a főbotlásához még kisebbrendü hibák és ellenmondások egész sora járul. Abból, hogy a törvény a relegációt csak az újabb büntetés végrehajtása után rendeli alkalmazni, kitűnik, hogy bízik a mai szabadságvesztésbüntetés sikeres voltában, mert hisz ha annak nem tulajdonítana semmi hatást, úgy a második büntetés helyett kellene a relegácziót ill. a végrehajtásban vele majdnem azonos transportációt elrendelni. Ezzel azonban alig fér össze az 5. §. intézkedése, mely szerint a kegyelmezés folytán végre nem hajtott büntetés a relegáczio alkalmazása szempontjából olybá veendő, mintha * Tehát nem csak liogy túl nem haladja a mi 43-iki remek javaslatunknak 94. §-ából az 1889-iki olasz btk. 82. §-ba átment intézkedését, mely a visszaesésre nézve legalább az igazán rokon bűncselekmények egyes csoportjait állapítja meg, úgy hogy legtöbb esetben — azonos deliktumoknak rendszerint azonos okai lévén — a visszaesésnek materiális esetével lesz dolgunk, hanem e fontos elvi kérdésben oly sokkal alatta áll amazok niveanjának, hogy azt az «háté de légiferer»- vei még sem lehet indokolni. ;;6
