Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Róth Pál: A szavatossági kötelezettség törvényi szabályozása [134., 1898]
felelőleg a szavatossági törvények, nálunk a 1874 : XVIII. tcz. alapszeméjét az képezi, hogy baleseteknél a vasúti üzem hibája príesumáltatik és ezen prsesumtióval szemben a vasútnak kell a felsőbb erőhatalmat vagy a károsult vigyázatlanságát bizonyítani. A vasutak a törvényhozás ezen kivételes álláspontját magukra nézve tulszigorúnak és nem kellően indokoltnak találván, káreseteknél mindenféle kifogásokkal állnak elő és ha azt kisebb összeggel rendezni nem lehet, perre juttatják a dolgot. Ezen pereket mindkét részről a legnagyobb elkeseredéssel folytatják és azok minden alkalommal kutforrását képezik a vasutak ellen irányzott heves támadásoknak. Valahányszor nagyobb vasúti baleset előfordul, a hírlapok mindig felszólalnak a vasutak azon eljárása ellen, hogy a baleset által sújtott utasokat vagy azok családját kártérítésben nem részesítik, hanem perre juttatják a dolgot, melynek hosszú tartama és bizonytalan kimenetele az egész szavatossági törvény értékét illusoriussá teszik. Még szomorúbb a helyzet azon naponta előforduló számos balesetnél, melyek a vasúti munkásokat érik. Ezek a legtöbb esetben nem is tudják, hogy a törvény hatálya reájuk is kiterjed, de ha tudnák is, ez nem sokat használna nekik, minthogy a vasutak ellen perelni nem mernének és erre anyagilag nem volnának képesek. Mindkét esetben az egyedüli remedium nézetem szerint az utasokra és vasúti alkalmazottakra kiterjedő kötelező balesetbiztosítás behozatala volna. Ezen tárgy befejezése előtt meg kell érintenem judikatu- ránkban fölmerült azon vitás kérdést, hogy vájjon az 1874. évi XVIII. tcz. kiterjed-e a közúti vaspályákra is? A budapesti kir. törvényszék az igenleges álláspontra helyezkedett azon indokolással, hogy míg a gőzmozdonyú vasutak rendszerint korlátolt, illetve árkolások és pártolások által a nyilvános közlekedéstől elkülönített saját területökön közlekednek, addig a közúti vaspálya a városnak legélénkebb utczáin és terein közlekedik, a miből ismét az következtethető, hogy ez utóbbi alkalmazottjai a gőzmozdonyú vaspályák alkalkalmazottjainál még fokozottabb mérvű elővigyázatot kötelesek a balesetek elkerülése végett kifejteni és tehát az 1874. évi XVIII. tcz. indokai a közúti vaspályákkal szemben még inkább fenforognak. 16 16
