Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Raffay Ferencz: A párbérkérdés megoldása [136., 1898]
9 ilyetén felfogása ellenkezik az 1848 : XX. és 1868 : Lili. tczik- kekkel, a hitfelekezeti jogegyenlőséggel és viszonossággal. Az 1882. évi márczius hó 22-iki miniszteri leirat azután kimondotta, hogy azon kérdés eldöntésére, vájjon birtokhoz kötött vagy személyes járandóság-e a párbér, a rendes bíróság illetékes. A Curia azonban egy ideig, ezzel ellentétben, a nem-katholiku- sok ellen támasztott párhérkővetelések elbírálását közigazgatási útra utasította, mígnem a 30. döntvény a most említett miniszteri rendelet álláspontjára helyezkedett. Ma pedig úgy áll a dolog, hogy országszerte van igen sok község, a hol az idegen hitfelekezetüek párbéríizetésre szorít- tatnak s a párbér kérdése egyáltalán nincs rendezve. Több száz éve folyik tehát a harcz és a párbér jogi természete felől nincs egyöntetű, határozott vélemény Magyarországon. Annyi bizonyos, hogy a párbér eredetileg jobbágyteher volt. Kezdetét a házasságra lépéssel vette és csak későbbi fejlődés az, hogy az özvegyekre és özvegynőkre is kivetették. A telkes jobbágyok, házas és házatlan zsellérek három osztálya szerint a párbér nagysága változott, de egy-egy osztályon belül a mérték egyenlő volt. Minthogy a kivetés telkek és házak szerint történt, a katholikus egyház oda törekedett, hogy a párbérfizetés a rendi állásra való figyelem nélkül, a jobbágyi ingatlanokkal szoros kapcsolatba hozassék. E miatt merült fel aztán oly sok panasz, a melyeket a király elé is felterjesztettek, de a királyi hatalom többnyire az egyház javára döntött. így igyekeztek az eredetileg személyes kötelezettséget dologi teherré tenni, annál is inkább, hogy a protestánsokat és görög keletieket is kötelezhessék párbérfizetésre az 1790/1. évi XXVI. és XXVII. törvény- czikkek-daczára is, a melyek pedig megszüntették az ö párbérfizetési kötelezettségüket még az esetre is, ha a párbért tényleg dologi tehernek minősítjük is. Ezt nem tudták megérteni és felfogni soha a század folyamán egymást felváltó kormányzati rendszerek és ezért hangsúlyozták annyiszor, hogy a párhér személyes szolgáltatás és nem dologi teher. Hogy a párbér jobbágyteher volt, azt a fentebb említett rendeletek valamennyié elismeri, de látható ez abból is, hogy a nemesek a stólán, később dupla stólán kívül semmi egyéb egyházi terhet viselni nem tartoztak. Timon Ákos is mindössze 103
