Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Raffay Ferencz: A párbérkérdés megoldása [136., 1898]
A rendi alkotmányban gyökerező intézmények a jogegyenlőségnek egész vonalon való érvényre jutása folytán többé-kevésbbé eltűntek minálunk is. Széttörtek a régi, avult formák, megszűntek a kiváltságok s az egyén és egyén között törvény alapján fennállott különbségek. Megvan ugyanis hazánkban a törvény előtt való egyenlőség: egyféle, egységes jogunk van és nincs külön jogot élvező külön osztály s minden állampolgár egyforma viszonyban áll az államegészhez. Abban a vonatkozásban pedig, hogy bizonyos feltételek, bizonyos törvényes kellékek mellett mindenki gyakorolhatja a politikai jogokat: megvan a politikai jogegyenlőség is, míg 1848 előtt a nemes vagy nemnemes osztályhoz való tartozás döntött a felett, hogy ki gyakorolhatja a politikai jogokat? Végül megvan az anyagi, a gazdasági jogegyenlőség is a közteherviselés által, amelynél az arány- lagosság elve van megállapítva: aki többet képes, többet fizet. Azonban a rendi alkotmány sokkal rövidebb ideje szűnt meg, hogysem minden vonatkozásában, minden elemében felválthatta volna az űj, a jobb, a szabadabb rendszer. De nemcsak az idő rövidsége volt az oka ennek, hanem az is, hogy a régivel homlokegyenest ellenkező új alkotmány olyan nagy átalakulást teremtett, oly mélyen belevágott a szerzett jogoknak terjedelmes és féltve őrzött birodalmába, hogy a jogegyenlőség összes consequentiáit óriási rázkódtatások nélkül egyszerre levonni nem lehetett. Evek, évtizedek lassú fejlődése, hosszú, következetes és jól átgondolt munkálkodása kellett tehát, amíg eljutottunk addig is, ahol ma vagyunk. És a rendi alkotmány összes maradványai még most sem tűntek el; ma is van jogrendszerünkben olyan intézmény, amely a rendiségben gyökerezik s amely többé nem e világba való. 97 1*
