Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Róth Pál: A magyar biztosító-társaságok jogi helyzete az osztrák új regulativummal szemben [126., 1897]
23 vei, számos intézet visszaélései következtében azon rendszer tarthatatlanságát, s átmentünk egy szabadelvű rendszerre, a mely se ellenőrzési, se engedélyezési, de tisztán publicitási rendszer volt. Azonban be kell vallanunk, hogy viszonyaink nem voltak eléggé érettek erre; mert, hogy a publicitás rendszere feladatának megfelelhessen, szükséges, hogy a közönség maga legyen képes az ellenőrzést gyakorolni. Ámde a mi közönségünk — alig pár évtizede, hogy ismeri az intézményt, s erre képes nem volt. Ha így áll a dolog, hogyan kívánhatjuk már most, hogy oly állam, mint Ausztria, — melyben oly erős már a biztosítás intézménye — bennünket egyenrangúaknak elismerjen magával? S mielőtt mi ezen magában véve jogos követeléssel föllépnénk Ausztriával szemben, szükséges lesz annak előfeltételeit megteremteni nálunk. Lehetetlen, hogy ezen állapotban maradjon a biztosítás, melyben jelenleg Magyarországon van. A magyar kereskedelmi törvénynek, a biztosítási jogot szabályozó része oly hiányokat tüntetett föl életbeléptetése óta, hogy úgyszólván napirenden vannak a panaszok saját intézményeinkkel szemben. Készen fekszik a közönség előtt egy javaslat — a mely, — mint az előadó úr is említette — a biztosítási jognak közigazgatási részét szabályozni czélozza. Többé- kevésbbé foglalkozott vele a szakközönség, és főintézményét, az állami biztosító hivatalt alig lehet kifogásolni, plane most, midőn ennek mását úgyszólván minden államban megtaláljuk, E javaslat szerencsésen össze tudja egyeztetni az államfelügyeletet a szabad mozgással, — melyet biztosítani kíván intézeteinknek, s mi mégis az új vám- és kereskedelmi szerződés megkötésének előestéjén e javaslattal csakis szűk magánkörben foglalkoztunk. A nagy igazságügyi programm, melyet a trón- beszédben hallottunk, e javaslatot egészen hallgatással mellőzi. Elnézésből-e, vagy, mert a többi javaslatok fontosabbaknak ismertettek el, nem tudhatom. De vitatkozni a fölött, hogy mi Ausztriával szemben mily követelésekkel lépjünk föl, mikor itthon a legszükségesebbeket mi se végezzük, csak üres szó a sivatagban. Ezzel Ausztriát meggyőzni nem lehet; mert hiszen 89
