Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
6 vájjon annyira önálló, független, és befejezett egész-e a- telekkönyvi rendelet, hogy rendelkezései minden kivétel nélkül önfnaguk alapítják meg a nyilvánkönyvi jogszerzés feltételeinek összfoglalatját ? Avagy: nem inkább része-e a telekkönyvi intézmény az általános jogrendszernek és ennélfogva nem hatják-e át —illetőleg nem egészítik-e ki és nem módosítják-e bizonyos esetekben annak rendelkezéseit a közjognak és esetleg a magánjognak követelményei ? I. Hogy a princípiumnál kezdjem : Werbőczy H. К. II. В. VI. czimét ezen szavakkal kezdi: и Sciendum Secundo, quod quamquam omnia jura Regni huius originaliter ex Pontificii Caesareique juris fontibus progressum habeant.» A Prologiis VIII. czimének ú2. §-ában pedig ezeket mondja.' «Ubi advertendum est quod Jus Civile duplex reperitur. Quoddam commune, et est illud quod in libris juris Civilis habetur, et istud non potest cendere nisi Imperator vel alius Supremus Princeps. Quoddam vero privatum quod etiam jus municipale vel Statutarium dicitur.» Nem kell mondanom, hogy a «jus Caesareum», valamint a «jus Commune» alatt a római jog—aper eminentiam úgynevezett «jus civile» értetik. Werbőczy fentebbi tanításában azt mondja, hogy hazánk jogainak forrását az egyházi és a római jog képezik; továbbá hogy az általános érvényben levő jog a római jogban tartalmaztatik. Werbőczy tanításával egyezően ir Fournel: «Hűtőire des Avocats» czímü munkája I. kötetének 46-ik lapján, felhozván, hogy II. Clothar frank császár az elveszve volt Justiniani Pan- decták kéziratának feltalálása után, a római jogot egész birodalmában érvényes jognak rendelte; azután ekképen folytatja a nevezett iró: «Ce code en peu d’annés devint lé droit commun de l'Alle- magne, et de l'Italie.» 6
