Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
ч nem lehet állítani: hogy a törvény az egyház részére való eladási tilalmon kívül ez ellen még a holtkéz intézményét is behozta volna — tehát az egyházra vonatkozólag két külön rendelkezést tartalmazna — míg a világi nemességet illetőleg, csupán az eladási tilalomra szorítkozott. E kettéválasztás, és egy és ugyanazon dispositnak majd kettővé, majd ismét csupán egygyé argumentálása mesterkélt és önkényes volna, melyre a törvény szövege semmiféle alapot nem szolgáltat. Igen is — két alanyt említ a törvény, s külön kiemeli az egyházakat és ettől megkülönböztetve külön a «másokat». De ez semmi más, mint az «itio in partes», a melytől egyébiránt régibb törvényeink, s maga ezen törvény is hemzseg. így például a «possint» «vel queant» ; a «dare» «vendere», «alienare»; továbbá a «de jure» «et legitime» ; «pure» «et simpliciter» «absque contradictione» : mind megannyi variánsok, melyeknek használata az azon korbeli irálynak és gyakorlatnak megfelelt, de a melyek a lényeget és tartalmat nem változtatják, s a mint a rendelkezést nem szoríthatják meg, úgy azt nem is bővíthetik, és nem szaporíthatják. Annak egyébiránt, hogy a törvény szövegében, külön kiemeltetnek az «Egyházak» — más, és komolyabb magyarázata is van. E törvény által eltiltatnak ugyanis a nemesek attól: hogy birtokukat akár az egyházaknak, akár bárki másnak eladhassák, elajándékozhassák, vagy elidegeníthessék. A történetből tudjuk, de saját törvényeink is számtalan tanúságot nyújtanak reá, hogy azon időben az egyház és az egyházi férfiak a legrend- kivülibbi és számtalan immunitással, exemtiókkal bírtak; alig volt a törvényekben megállapított valamely kötelezettség, melyre vonatkozólag az egyháziak külön állást el nem foglaltak, vagy, mely alól felmentve ne lettek volna. — Ha tehát a kérdéses törvény egyenesen ki nem emeli, hogy az elidegenítés az egyházak részére is tiltva van: bizonnyára kétely támadott volna az iránt, vájjon kiterjed-e e törvény az egyháziakra is? Különösen figyelembe veendő ezen szempontból, hogy a törvény az ingyenes adományozást — dare — szintén eltiltja; és hogy ezen tilalma, szemben állván az egyházi törvényekkel, melyek «a lelkek megváltására» az egyháznak való hagyományozást keresztényi kötelességgé teszik: tekintve azon rendkívüli fölényt, 23 23
