Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
34 «Jelen szerződésben foglalt adásvételt jóváhagyom» — vagy pedig: «Vallás és közoktatási miniszteremet felhatalmazom, hogy a jelen szerződésben foglalt adásvételt jóváhagyhassa.» Ez világosan mutatja, hogy e jóváhagyás egyik kelléke azon jogügylet érvényességének, ép úgy mint a hogy a kiskorúnak bizonyos jogügyletei gyámhatósági jóváhagyás nélkül nem érvényesek. Tóth Gáspár: Én is úgy állítottam. Dr. Vavrik Béla : Bocsánatot kérek, azt méltóztatott mondani, hogy nem mindenütt egyforma. De reflectálok itt egy másik nézetre is, a mely más oldalról hangsúlyoztatott és a mely szerint a jus supremae inspectionis semmi másban nem állana, mint egyszerű tudomásul vételében annak a jogügyletnek a mely már érvényesen létrejött. Ennek ép az ellenkezője igaz; a felek részéről is azon intentioval történik a fölterjesztés, hogy az illető jogügyletnek a törvénynek megfelelő érvény megadassék; és ez intentionak megfelel a jóváhagyási járadék is. Még sokat lehetne e tárgyról szólani (halljuk! halljuk!) de az idő rövid. Szó volt arról — hogy rámenjek még egyszer, — hogy mely legislativ szempontok teremtették meg a holtkézi törvényeket: nem akarok visszamenni az 1351 előtti kapcsolatos törvényekre, bár összehasonlításuk nagyon érdekes; hanem a múltkor volt szerencsém röviden megérinteni azon nexust, a mely szerintem a holtkézi törvények és az ősiség közt létezik. Tisztába kell jönnünk azzal, hogy fiscalitás és az ősiség eszméje nem fedi a holtkézi törvényeket; a holtkézi törvények hatálya messzebb megy, mint ezen két intézmény czélja. Világosan kimutatható ez a törvényeinkből; máraz 1498. törvényekre nem volt szükség az ősiség megvédése szempontjából; de nyilvánvaló, hogy mivel Magyarországon voltak adományi, ősi és szerzemónyi birtokok, és minthogy már az Árpád-házi királyaink törvényei különösen már Kálmán, IV. Béla és III. Endre törvénye a possessiones emptitiae és a többi birtokok közt világos különbséget tesznek, mert az elsőkre nézve a tulajdonosoknak szabad rendelkezési jogot adnak; sőt a III. Endre törvénye mind a háromféle javakat egyenlő elbánásban részesíti, a 126
