Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
82 van (a fönti értelemben), kimondja, hogy mindenki, akit a törvények világosan ki nem zárnak, jogosítva van tulajdont szerezni. Minthogy azonban az osztrák polg. törvénykönyvet nálunk hatályba léptető 1852. nov. 29. ny. par. (VI. ez.) a vagyonszerzés és öröklési képesség korlátozása tekintetében hazánkban akkor hatályban volt törvényeket, tehát a holtkézi törvényeket is, föntartotta, a VII. ez. 3. a) pontja szerint pedig «az egyházi községeknek és ezek tagjainak öröklési képessége az ez iránt mindegyik koronaországban fönálló rendeletek szerint Ítélendő meg»; miután az ezen törvényeket megszüntető concordatum nálunk jogi hatálylyal nem birt: az osztrák polg. törvénykönyv 355. §-a, amely a tulajdonszerzés tilalmait elismeri (v. ö. az életbeléptetö ny. par. VI. czikkével), a holtkézi törvények tekintetében is hatályban*van és a telekkönyvi hatóságnak minden esetben kötelessége vizsgálni, vájjon az ingatlant szerző személy nem esik-e valamely tiltó (közjogi) szabály alá, csakúgy, a mint pl. a hitbizo- mány terhelését vagy elidegenítését sem fogja egy, bár alakilag egyébként correct szerződés alapján a telekkönyvbe bejegyezni. A kir. Curiának a telekkönyvi intézményre fektetett érvelése tehát teljesen megdől. És legyen szabad az eddigiekhez még hozzáfűznöm azt is, hogy csaknem mindenütt Európában vannak holtkézi törvények -— mint azt fentebb láttuk, — de mindenütt ismerik a telekkönyvi intézményt qpúgv. mint a jelzálogot is — miért volna tehát e két intézmény éppen minálunk egymással össze nem egyeztethető? S ha a kir. Curia a jelzálogra kölcsön- adhatás jogával és lehetőségével szembeállítja a végrehajtási árverésen való vásárlás lehetőségét és ebből a holtkézi törvények szükségképi megszűnésére következtet: akkor kettőről látszik megfeledkezni. Az egyik az, hogy a jelzálogos hitelező követeléséhez juthat a nélkül is, hogy maga veszi meg azt az ingatlant, melyre jelzálogos követelése be van kebelezve ; a másik pedig az, hogy fejedelmi jóváhagyással az egyházak is szerezhetnek ingatlant és e jóváhagyást bizonyára nem fogják megtagadni, ha azt az egyház igazi érdekében kérik ki. A kir. Curia megokolásának utolsó mondatában foglalt ama megjegyzésére, hogy határozata nem érinti «némely szerzeteknek saját rendszabályaikból . . . folyó szerzési képességét»,, az a megjegyzésem, hogy a szerzési képességnek ilyen megза
