Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]

sation municipale», melynek 70. ez. szerint: «Le conseil muni­cipale est toujours appelé á donner son avis sur les objets sui­vants:-----------50 . . . les autorisations d’acquérir, d’aliéner, d’emprunter, d’échanger, de plaider ou de transiger demandées par les mémes établissements (t. i. des cultes, dönt les ministres sont salariés par Г Etat) l’acceptation des dons et legs, qui lern- sont faits». A külföldi jogokra való utalás kétségtelenné teszi, hogy a holtkézi törvények egyrészről nem a katholikus egyház, mint ilyen ellen irányulnak, mert a legkatholikusabb államokban is érvényben vannak, első nyomaik pedig a liitbuzgóság mintaszerű évszázadaiban, az egyház legnagyobb hatalmának idejében, a ke­resztes háborúk korszakában találhatók fel; mert továbbá a holt­kézi törvények — noha oly időben keletkeztek, midőn a katho­likus vallás volt az európai államokban (Oroszország kivételével) az egyedüli keresztény vallás, észszerűen tehát csak a katholikus egyház ellen irányulhattak —- ez időszerint minden egyházi tes­tület, sőt minden jogi személy szerzésére is kiterjesztvék; más­részről pedig kiviláglik e törvényekből, hogy azok nem a jog­egyenlőtlenség folyományai, hanem a modern jogegyenlőség elvevei igenis összhangba hozhatók, mert hiszen épen azon álla­mokban alkalmazzák e törvényeket a legszigorúbban, a hol a jogegyenlőség a társadalom minden osztálya és az állam min­den intézménye tekintetében leggyökeresebben van megvaló­sítva. A fontiekből azonban az is kiviláglik, hogy a kir. Curia döntvényének megokolásában az a rész, a mely a holtkézi tör­vényeket az 1848 : XX. t.-cz. 2. §-ában kimondott egyenlőségi és viszonossági elvvel véli ellentétben állóknak, e törvényszakasz lényegének téves magyarázatán sarkall. Mert az egyenlőség és viszonosság declarátiója éppen azért volt szükséges, mivel a katho­likus egyháznak a bevett többi egyházzal szemben több joga, kiválóbb állami jelentősége volt. Az egyenlőség és viszonosság tehát a dolog természeténél fogva csak azt jelenthette, hogy ezentúl minden bevett felekezet egyenlő és viszonos jogokkal fog birni az eddigelé a legnagyobb kedvezményekkel biró rom. kath. egyházzal; de természetes, hogy az egyenlőség és viszonos­ság magában foglalja az egyenlőséget a kath. egyház tekintete­st 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom