Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
6 Ily könnyűvé, mondom, nem akarom tenni az álláspontomat; nincs is erre szükség. Úgy, a hogy e §. szól, azzal a «követelés» szóval benn a szövegében, minden per analogiam magyarázat mellőzésével így, a hogy van a szakasz, köteles a biró annak alapján a dologi jog bekeblezését megtagadni. A magyarázatot nyújtja e tekintetben a telekkönyvi rendtartással legszorosabb kapcsolatban levő osztrák polgári törvény- könyv. E törvénykönyv 431, 445. és egyéb §§ ai szerint nem lehet dologi jogot szerezni, csakis telekkönyvi bekebelezés által. Bárminő véleményünk legyen is a szerzési czím és szerzési mód elavult elmélete felől, annyi kétségtelen, hogy a szerzési czím és mód szabályai ingatlanokra nézve az o. p. törvkv. erejénél fogva nagyban és egészben nálunk még mindig tételes jogot képeznek. Az egyháznak, a mely ingatlant vett, tehát legfölebb czíme lehet a tulajdonjogra addig, a míg az bekebelezve nincs. Midőn tehát a biró előtt fekszik a bekeblezés iránti kérvény, a bírónak még nem dologi joggal van teendője — hiszen ő fogja azt a bekeblezés elrendelése által dologi joggá tenni, hanem teendője van egy igénynyel vagy követeléssel. A telekkönyvi rendtartás, midőn a követelés szót használja, nyilván erre gondolt. Azon, hogy mért nem használt a követelés szó helyett egy más szót, pl. «igény»-t, elvégre lehet vitatkozni ma; de nem lehetett vitatkozni akkor, midőn a telekkönyvi rendtartás kelt. Mert ne feledjük, hogy az igény szó, az igényfogalom, a melylyel ma széltében operálunk, csak Windscheidnak az actióról írt korszakalkotó műve által lett a jogi discussió tárgyává téve. Csak e mű óta, mely a telekkönyvi rendtartás kiadását követő évben, 1856-ban jelent meg, lett az igényfogalom a jogtudomány leltárának alkatrésze, csak azóta lett az igény szó határozott jogi tartalommal ellátva. így a telekkönyvi rendtartás nem is volt azon helyzetben, hogy az igény szót, a mely, elismerem, mint szó már akkor ismeretes volt, — hisz az osztrák polgári törvénykönyv maga is nem egyszer használja, — de a mely még kiképzett jogi fogalom nem volt, használhatta volna. Hogy a «követelés» szóval a telekkönyvi rendtartás nem akart — miként a t. tanár úr — csak kötelmi jogot érteni, azaz nem oly jogot, a mely a bekebelezés után is kötelmi jog 140
