Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
25 hanem azért, mert eddigelé az örökjog ama törvényeknek megfelelő alapelveken még át nem alakíttatott és a képviselőházban nem rég letárgyalt örökjogi javaslat is tanúsíthatja, hogy a jövőben a múlt eme maradványai törvénykönyvünkben többé előfordulni nem fognak. Az 1848. évi XX. t.-czikkben kimondott egyenlőségnek és viszonosságnak sem lehet azt az értelmezést adni, melyet annak dr. Márkus Dezső úr adott; hogy t. i. a protestáns felekezetekre kiterjesztettek a legkedvezőbb állásban levő katholikus egyház jogai, de egyszersmind kötelezettségei, tehát a holtkézre vonatkozó törvények is; mert ha közelebbi részletezés nincs, akkor a törvénymagyarázásánál mindig áll az elv: favores ampliandi, odia restringenda sunt. Az 1848 : XX. t.-cz. részesíti a protestánsokat a katholikusok jogaiban. Minthogy azonban a protestánsok ellenében holtkézi törvények nem voltak, az odia restringenda alkalmazása arra a következtetésre vezet, hogy ez a törvény azt a katholikusokkal szemben is megszüntette, mert különben ellentétbe jönnénk a törvények értelmezésénél ma is helyesnek elismert emez elvvel. A királynak jóváhagyásából sem lehet a holtkézi törvények fennállására következtetést vonni és abból a körülményből, hogy a püspökségek és javadalmas apátságok és prépostságok vagyoni viszonyait a király ellenőrzi, illetőleg felelős kormánya által ellenőrizteti, s hogy királyi jóváhagyás nélkül ezek vagyona sem nem gyarapítható, sem nem kevesbíthető, nem az következik, hogy a holtkézre vonatkozó törvények fennállaná- nak, hanem következik az, hogy a magyar király mint a katholikus egyház kegyura gyakorolja jogait, melyeket nem szabad összetéveszteni az uralkodói jogokkal; mert a kegyúri jog, mely a királyt megilleti a püspökségekkel, apátságokkal és prépost- ságokkal szemben, ugyanaz a kegyúri jog megillet minden ma- gánkegyurat a kegyúri hatósága alá tartozó plébániákkal szemben; sőt vannak javadalmas apátságaink prépostságaink, a melyeknek kegyura nem a király. Pl. a Széchényi gr. család kegy- uraságai alatt áll a jaáki apátság, a gr. Erdődy és néhány vele rokon család kegyurasága alatt áll a vág-ujhelyi pré- postság. A vagyonjogi szeződésekhez tehát nem az állami hatóságnak, hanem a kegyuraságnak jóváhagyása szükséges, s 117
