Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
11 ellenére, mert erről Nagy Lajos idejében szó sem lehetett, hanem a királyi jog és az egyházi vagyon elidegeníthetetlensége közti ellentét kiegyenlítésére. Ez utóbbi czél pedig változatlanul fönmarad mindaddig, míg a szerzési szabadság engedélyezése gazdasági veszély nélkül meg nem történhetik. Nálunk az ősiséggel vetették közvetve első gátját az egyház korlátlan tulajdon szerzésének, másutt egyéb módon iparkodtak ezt korlátozni. De abból, hogy e korlátozásnak 1351-ben választott eszköze ma már nem alkalmazható, abból, hogy e megszorításnak 1351-ben fen forgott indító oka ma már fönn nem forog, ép oly kevéssé lehet következtetni e korlátozás megszűntére, amint ahogy lehetetlen volna azt állítani, hogy bizonyos büntetendő cselekmények nem büntethetők ma már azért, mert az azokra Szt. László által megszabott büntetési nem ma már nem alkalmazható. De különben is, jegyzi meg igen helyesen Daempf, az 1351. decretum nem tiltotta el az egyházat a szerzéstől, csak a nemességet a korlátlan rendelkezéstől, úgy, hogy már ez okból sem hozhatók egymással oly szoros kapcsolatba ősiség és holt kéz, amint azt a kir. Curia döntvénye teszi. (L. Pór és Schönherr, Az Anjou-ház és örökösei 220. 1.) Még jobban kiderül azonban az ősiség és a holtkézi törvény közti minden összefüggés hiánya az 1498. évi t. czikkek vizsgálatából, a mely törvények közt (LY. és LXV.) találjuk a szerzést eltiltó, valódi magyar holtkézi törvényeket. Az 1498. törvények eredete csaknem forradalmi jellegű. A katholikus egyház főpapjai századokon keresztül oly hatalmat szereztek maguknak, főképen a szünetlen vagyonszerzés révén, hogy valósággal ők uralkodtak az országon és az általuk és hi veik által elkövetett legnagyobb visszaélések is megtorlás nélkül maradtak. Végre kitört a reactio, amely az 1498. évi törvényekben tükröződik vissza. Ezekben a törvényekben az ősiség szempontjai egyátalán nem szerepelnek, a királyi jog pedig csak igen mellékesen (LV. t. ez.); ezek a törvények — bár Daempf az ellenkezőt vitatja — valósággal az egyházat fe- nyítő törvények, a köznemesség boszújának, felocsudásának kifolyásai. Nem az 1351. decretum megerősítéséről volt itt szó; valósággal az egyházpolitikai törvényeknek egész sorozatát találjuk itt azzal a világos czélzattal, melyet összes történetíi
