Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
27 a vizsgálóbíró is — íolytatandónak találta az eljárást, az iratokat okvetlenül a felsőbíróság döntése alá kellett bocsátani. Ezen liivatalbeli felülvizsgálat által vélték ártalmatlanná tenni a kir. ügyész lanyhaságát még azon esetben is, ha támogatást talált a tanács többségének nézetében. Az 1856. évi 17. törvény eltörölte ugyan a chambre de conseil-t azon egyszerű okból, mert egy tanács, melyben nem a többség véleménye dönt, létjogosultsággal nem bir: de azért inkább a terhelt hátrányára, mint előnyére változott az eljárás. A vádaláhelyezési gépezet ezen fölösleges kerekének helyét a vizsgálóbíró foglalta el, ki már adddig is a tanács előadójavolt,'*1 és eltérő véleményével megakadályozhatta az eljárás megszüntetését. Az ügyek gyors elintézésének útjában álló tanács eltávolításával — így okoskodott a törvény — a vizsgálóbíró önállósítása erélyt és lelket fog önteni az eljárásba. A vizsgálóbíró tehát jelenleg is vétségek esetében az ítélő biró elé utalhatja az ügyet,** és bűntettekre vonatkozólag a felsőbb bíróság vádtanácsa elé. Végzése (ordonance) ellen felebbviteli jog csak a közvádlót illette meg feltétlenül, bizonyos korlátok között a sértett felet és csak a bírói hatáskör, valamint a kezesség melletti szabadláhrahelyezés kérdésében a vádlottat. E szerint a jelenleg fennálló rendszer is az eljárás megszüntetése előtt majdnem kivétel nélkül alkalmat ad a felsőbíróságnak — melyet Napoleon legkisebb mértékben féltett a vádlottra nézve kedvező befolyástól — a vád kérdésével foglalkozni. A másodfokú eljárásnál is a közvádló hatalma csak a vádlott ellen érvényesülhet, de nem mellette. A kir. főügyész jelen lehet a vádtanács tárgyalásainál és személyesen terjeszt* Az u. «Ordenance de prise de corps» azonban a vádtanácsnak tartatott fenn. ** Különben is — így okoskodik a törvény indokolása — nem birósági vádhatározat, hanem közvetlen idézés (citation directe) útján jutnak rendesen az ügyek az itélőbiró elé. Vádlott tehát legkevésbbé panaszkodhatik akkor, ha felelősségre vonatik, miután már előzőleg két önálló hivatalnok — a vizsgálóbíró és a közvádló — bűnösségéről meg van győződve. V. ö. Mittermaieií : Die Voruntersuchung, ihre zweckmässige Anordnung, insbesondere die Bedeutung der Ratskammer; a Gerichtssaal 1857. évfolyamában. 86. 1. 79
