Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
25 vagy nem jelentkező panaszos helyett saját kebeléből — Írnoka által szerkesztett vád útján — indította meg a pert az ítélő jury előtt. Az angol vádjury átültetésével tehát a félreértések és tévedések egész lánczolatát szentesítette a franczia törvény- hozás, mely alkotmányi alaptörvényében (a droit de l’homme 7. és 9. art.) a polgári szabadság biztosítását első helyre állította és az 1791. évi szept. 16/29-iki perrendtartás megalkotásánál feladatának vallotta: a nem eléggé gyanúsított terhelt mielőbbi kibocsátását a vizsgálati fogságból és szabadlábra helyezésének függetlenítését egy állami hivatalnok önkényétől. Fentartotta a vádjuryt a IY. év brumaire 3-ikai törvény, melyen a IX. év pluviose 7. törvén}’ csak annyiban változtatott, hogy a panaszos és a terhelő tanúk közvetlen kihallgatását vallomásaik felolvasásával helyettesítette. Ezzel befejezte pályafutását a rendeltetésével oly kevéssé összeegyeztethető intézmény. Az 1808-iki Code d’instruction criminelle-t előkészítő bizottság eltörölte a vádló esküdtszéket, mely az irányadó körök nézete szerint nem eléggé megbízhatónak mutatkozott hivatása teljesítésében. A laicus bíráskodás általános gyöngesége jellemezte eljárását. Beánézve közömbös esetekben szótlanul engedett a hivatalos nyomásnak és ott, hol érdeklődését sikerült felkelteni, az igazságszolgáltatástól teljesen idegen tekinteteket juttatott érvényre. Életbeléptetése és működése praejudicialis jelentőségű maradt a franczia és vele együtt az egész continental igazságügyi szervezetre. Ezentúl is nem az alaptalan vádak elleni oltalomban látták a vádhatározat jelentőségét, hanem az időelőtti megszüntetések megakadályozásában. Ezen szempont volt irányadó a helyének betöltésére hivatatott organum kiszemelésében. Napoleon ellenszenvét a vádjury különösen azon okból keltette fel, mert megszüntető határozatát jogorvoslattal megtámadni nem lehetett. Másrészt ama kis törvényszékek, melyeket a parlamentek visszaéléseinek hatása alatt az alkotmányozó gyűlés életbeléptetett, nem látszottak eléggé megbízhatóknak a vádhatóság működésének ellenőrizésére. Az államtanács 1808. évi január 23-iki ülésén az akkori rendszer legnagyobb hibájának mondotta a császár, hogy az igazságszolgáltatás csak a kormány által hozható mozgásba. Az állam 77
