Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
14 szükségszerüleg elfogult Ítéletének tenorja iránt. Mása vádló helyzete, mert tevékenységével más feladatot kell megoldania. Tőle azt kérdezik: nmi történt» ? «ki a tettes» ? és itt már a felelet: — «nem tudom» — nem felelet. A míg a gyilkost kézre nem kerítette, a míg a tolvajt a biró elé nem állította: hivatásának eleget nem tett. Mennél alattomosabb és furfangosabb a cselekmény elkövetési módja: annál nagyobb az inquirens érdeme, ha napvilágra hozza a titkot, és odújából kifüstöli a mélyen elrejtőzött ravaszságot. Mennél borzadalmasabb a bűntett, mennél több resonnanciát keltett a közvéleményben: annál nagyobb az inquirens kudarcza, ha a biztonsági érzetében mélyen megrendített társadalomnak ki nem szolgáltatja a tettest. Ebből következik, hogy mindazon esetekben, melyekben bizonyos a bűntett elkövetése, de ismeretlen a tettes: az inquirens nem lehet közömbös működésének eredménye iránt. Ha nyilvánvaló a büntetendő cselekmény ténye, az inquirens tettének azt fogja tartani, kit gyanúja terhel. Csakis ezen föltevés mellett járhat el czéltudatosan az adatok gyűjtése körül. Neki nyomozni, azaz egy bizonyos nyom után indulnia kell, míg más nyom előtte fel nem tárul, s mindaddig helyesnek kell tartania ezen nyomot, azaz bűnösnek azt, kit gyanúsít, sőt tevékenységének sikere és egyéni reputácziójának érdekében kívánnia is kell azt, hogy feltevése alaposnak bizonyuljon. A nyomozás művészetének psychologiája még nincs megírva. A kriminálisták nem tanulmányozták még eléggé az em. béri psyche működésének törvényeit és a bölcsészek kellő figyelemre nem méltatták lelki apparátusunk azon veleszületett gyengeségét, melynek befolyása alatt megeshetik, hogy az igazság felfedezésére irányuló legjobb szándékkal a czél mellett haladunk el. Minden észlelés kettőn múlik: a külső ingeren és azon belső commentáron, melyet ahhoz szellemünk fűz. A legintelligensebb és legfigyelmesebb szemlélő sem lát mindent, a mi előtte végbemegy. A külvilág képének szabatos visszatükrözé- sére nem elég szemünk használata, mert látó szervünk korántsem fotografikus lemez, mely megkülönböztetés nélkül fixirozza a valóság minden részletét. A külvilág minden szellemi per- ■ceptiója alá van vetve többféle befolyásoknak, melyeknek hatása 6R
