Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
9 át az egyik fél: a vádló személye a büntető perben. A haladó civilisatióval mindinkább előtérbe lép azon tudat, hogy nem kizárólag és nem is első sorban az egyén jogát sérti meg a bűntett, és hogy más jellege van a vádnak a bűnperben, mint a keresetnek a polgári eljárásban. Ezen felfogás nem maradhatott hatás nélkül a vádló személyére. Ha csakugyan a tett üldözését nem lehet függővé tenni a sértett fél tetszésétől, és criminalis actiót keresztül kell vinnie a káros akarata ellen is: oly eljárás szabályozásáról kell gondoskodni, mely a vád állami képviselőjét az ügy mibenlétéről és azon feltételek iránt tájékoztatja, melyek fenforgása mellett a bírói közbenjárás sikerrel igénybe vehető. Azon ténykörülményekről, melyeket a legtöbb esetben saját tapasztalatából ismer a sértett fél, a közvádlónak investigatio — nyomozás— útján kell tudomást szerezni, mely kiterjed a sértett fél állításainak bírálatára is. Elfogulatlanabb álláspontja, tisztultabb felfogása és a jogban való jártassága, lelkiismeretes megterheltetési próbának veti alá a vádlott bűnössége mellett szóló bizonyítékokat, és a biró álláspontjára helyezkedve, első sorban ő dönti el, vájjon a törvény szempontjából büntetendő cselekményt képez a sértett fél által jianaszolt jogsérelem. Igen természetes, hogy ily közvádló, mint a fennálló jogrend képviselője, különös nyomatékkai képviseli az uralkodó néposztály társadalmi érdekeit, és hatalmas támogatását megtagadja oly egyéni jogsérelmektől, melyek bármily érzékenyen érintsék is az egyént, abstract vonatkozásaikban még fontosnak felismert társadalmi érdeket meg nem támadnak. A vád állami képviselete azonban nemcsak falat képez a sértett fél és a vádlott között, melyet az előbbinek át kell hágnia, mielőtt a bíróhoz fordulhatna panaszával, hanem szük- ségszerűleg befolyással volt a vádlott helyzetére is. Már azon körülmény is, hogy minden nyomozás a dolog természete szerint bizonyos időt vesz igénybe, kellemetlen következményekkel járt a bűnösre, és a türhetetlenségig határos volt az ártatlanul gyanúsítottra nézve. Az alaptalan vádaknak pedig ép úgy, mint az eredménytelen üldözések eseteinek, okvetlen szaporodnak kellett azon arányban, a melyben a nyílt erőszakot felváltotta a titkos cselszövény és az alkalmat kileső, gondosan 6i
