Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
50 hatása előtt: ugyanazon pillanatban megszűnnék az tudomány lenni. (Úgy van!) Ezen félreismerhetlen igazság érvényesül a fölvetett kérdésre vonatkozólag is. Nem mintha a gyermekek oltalmazása az erkölcsi ragály ellen, a jelen kornak eddig nem ismert új találmányát képezné. Távolról sem. Mindenütt és minden időben buzgó feladatát képezte ez a vallás férfiúinak, a moralistáknak, a psedagogoknak, az iskoláknak és családoknak. De összefüggésben a kriminalistikával, mint preveniáló igazságügyi feladat, átfoglaló rendszerben s szerves voltának gondos átvizsgálást igénylő föltételeivel, csak most jelentkezik a társadalmi problémák látóhatárán. Nagy köszönettel tartozunk az igen tisztelt értekező úrnak, hogy e legkiválóbb elmék gondos foglalkozásának méltó és nemes tárgyát képező ezen nagyjelentőségű és tövises társadalmi kérdés legújabb evolutióit, a mi egyletünkben értekezése tárgyává tette és ezáltal a mi tevékenységünket ez irányban is serkentette. De köszönettel tartozunk neki ezenfelül még azért is, hogy a jelennek elismerésre és érvényesülésre törő, kétségtelenül civilisatorius eszméje melletti határozott állásfoglalásával, harmóniába hozta a hazai tudomány eddigi alkotásainak és haladásának elismerését. Nevezetesen hogy nem a fennálló BTK.-ünk hibájául rója fel azon intézkedések hiányát, melyek a fiatal korú bűntettesek szempontjából ma szükségeseknek vagy czélszerüeknek látszanak; melyekre vonatkozólag habár az eisenachi értekezleten nagyjelentőségű megállapodás éretett is el: de ezzel a kérdés még sem tűnt el a vitás kérdések sorozatából. Mi, azon generatiónak emberei, mely az érvényben levő magyar BTK.-et megalkotta, igen jól tudtuk, hogy egy elhamarkodott törvényhozás sokkal veszélyesebb, mint egy elmaradott; mi tudtuk azt is, s ezzel nem csupán a most felhozott nagy kérdés és az ezzel összefüggő kérdések complexuma tekintetében számoltunk, — mi ismertük azon souverain törvényhozási szabályt is, mely vitás kérdésekben a döntő szót a tudománynak vindikálja, s nem engedi meg, hogy a törvény rendelkezései vagy tilalmai közé bevegyen valamely döntő szabályt, mielőtt arra vonatkozólag a tudomány kimondotta volna az utolsó szót. A mi czélunk és feladatunk volt, a hazai törvény- e momentuosus alkotásába bevenni és abban érvényesí50
