Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
46 de a kitűzött czélt soha el nem érjük. Epen azért óvatosan kell a reformmunkához látni; s a mi fő, a reformálásban soha se téveszszük szem elől, hogy ha valami újítás megkívánja azt, hogy a gyermek az apa előtt ne lásson napvilágot, úgy a büntetőpolitikának mindennemű reformja par excellence ily természetű. Börtönügyi rendszerünk még ma sincs kiépítve; a kódexnek az a hatalmas systemája, mely másfél évtizeddel ezelőtt törvény volt már, javarészben most sincs megvalósítva. Hogy így ne jáijunk a gyermekvédelem kérdésével is, az a mi legfőbb feladatunk. Legégetőbb kérdések egyike a 12 éven alóli korban lévő elzüllött, büntevő gyermekek kérdése, mert ezek bűnben élnek, bűnben nevelkednek, főkép a fővárosban s nagyobb városokban ; a nélkül, hogy velük akár az állam, akár a társadalom törődnék. Hogy nézne azonban ki akkor a gyermekvédelem kérdése, ha a reformot a minimális korhatár emelésén kezdenők. Ezzel nem refolmálnánk, hanem rontanánk a mostani állapotot. Nagyon jól jegyezte meg Deusdado lissaboni tanár a párisi congressuson, hogy a minimális korhatár emelése nagyon helyes, de csak ott, a hol a kényszernevelés kérdése jól van szervezve; ha ezt Németország, főkép pedig Francziaország és Anglia sürgetik, a hol a humanismus a legnagyobb mértékben ki van fejlődve; a hol állam és társadalom versenyez a sociális betegségek gyógyításának nemes munkájában; a hol a jótékony- sági egyletek, férfiak és nők az emberszeretet önzetlen érzelmétől áthatva azon vannak, hogy a nyomor és bűn az emberiségnek ezen társadalmi epidémiája kiirtassék; a hol magánosok és jól szervezett egyesületek százezreket áldoznak az erkölcsi desin- fectió nagy munkájára; ott igenis már égetővé vált a minimális korhatárnak emelése. De nálunk ez, sajnos, egyelőre csak elmélet, s csak elméleti igazságok azok, a miket e tárgyban fentebb kifejtettem. Sietek azonban megjegyezni, hogy társadalmi állapotunknak eme tétlenségére nem resignatióval mutattam reá. Ellenkezőleg, azért tettem ezt, hogy felhívjam a Jogász-egyletnek, ezen kiváló testületnek figyelmét arra a szép feladatra, melyre leginkább a Jogász-egylet hivatott a társadalomban: az állami és társadalmi actió megindítására a gyermekvédelem 46
