Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
44 Már most ezek után visszatérve ama fölvetett kérdésre, hogy a társadalom szükséglete kivánja-e a bűnös gyermek megbüntetését, azt kell felelnünk, hogy a gyermekek megbüntetése csak akkor kívánatos, ha a büntetésnek van tárgya, ha van bűnös Charakter. Mint láttuk, a bűnös charakterhez kifejlett értelem, akaraterő és moralitás szükséges. Mert az egyén ezekből a forrásokból meríti azt az erőt, melyet a bűnre csábító tényezők ellen való küzdelemben felhasználhat. Addig, míg a gyermek értelme fejletlen, itélőtehetségét az élettapasztalat meg nem edzette; addig, míg az erkölcsi képzetek ki nem formálódtak, s csupán a kellemes érzelmek serkentő szavára hallgat, bűnös charakter- röl nem szólhatunk. Yan egy bizonyos kor a gyermek életében, a meddig túlnyomóan kedélyi életet él, ezen korban — elmondhatjuk FoiNiczKT-val, — hogy kosmikus és sociális okok voltak a bűncselekmények tényezői; ezekért pedig nincs jogunk büntetni. Ez a kor szerintem a gyermek 14 éves koráig tart; ettől kezdve egy másik periódusba lép, mikor már itt-ott szólhatunk a második periodus kezdetén is bűnös charakterről, annak vége felé pedig még inkább. Épen azért itt, ezen korban kétféle eljárás követhető, ha megvan a büntetésnek a tárgya: büntessünk; ha nincs, igyekezzünk az egyénen kívül fekvő okokat visszaszorítani, a minek leghatalmasabb eszköze a nevelés. Ez a második periodus, szerintem, a 14-ik életév betöltésétől a 18-ik év betöltéséig terjedhet. Ad b) A második tényező, a mit a minimális korhatár meghatározásánál figyelembe kell venni: a büntetés hatása a gyermekre s a gyermek jellemének későbbi fejlődésére. Jól mondja ide vonatkozólag Appélius, hogy a gyermekkorban, a hol a cselekményt a kellemes érzések dominálják, a kriminális büntetésnek nincs meg a kellő hatása; nincs meg a bűncselekménytől visszatartó ereje. Másrészt a gyermek kriminális állapotára nem a büntetés, hanem a nevelés gyakorolja a kellő hatást. Ha egy oly gyermeket sújtunk büntetéssel, a ki annak horderejét felfogni nem képes; a kire tehát egész más hatással van a büntetés, mint kellene: az ilyen büntetés czélt tévesztett; nemcsak, de fölösleges, sőt káros is, mert a büntetés végrehajtásával csak az erkölcsi elzüllést mozdítjuk elő. Nagyon helyes и
