Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Illés Károly: A vádhatározatról [115., 1896]
13 a vád alá helyező eljárás, s különösen a kötelező vádhatározat ellen azt szokták felhozni, hogy praejudicziumot állapít meg vádlott terhére, s már előre is elfogulttá teszi az itélőbirót. E kifogás nagyrészt élét veszti az által, ha a vádtanács nem hoz formális vádhatározatot. E mellett csökkenti e praeju- dicziumot az is, ha nem maga a terhelt provokálja a vádtanács végzését, hanem hivatalból kell bizonyos ügyeket, mielőtt főtárgyalásra kerülnének, bírói mérlegelés tárgyává tenni. Ez szintén egyik előnye a kötelező vádhatározat rendszerének a fakultatív vád alá helyezés felett. Minden szempont, minden körülmény azt bizonyítja tehát, hogy a helyes bűnvádi eljárás követelményeinek csak az obligatorius vád alá helyezés felel meg. Ezt követi Európa csaknem valamennyi törvényhozása, ezt fogadta el a Csemegi-féle javaslat is. Én elvileg, s a kiemelt módosításokkal szintén e rendszerhez csatlakozom; előadásomat pedig ezúttal azokkal a szavakkal végzem he, a melyeket mélyen t. Elnökünk az előadó úr felolvasása alkalmával mondott. A pártatlan biró közbelépése garancziát nyújt az ártatlanságnak a hatalom jogtalan üldözése ellen. A jogtalan és alaptalan főtárgyalásoktól, azok zaklató és nyugalmat rabló pompájától és esélyeitől oltalmazza e rendszer az alaptalanul üldözötteket. Ez oltalom közegét nem találhatjuk fel a vád képviselőjében; erre a független biró garancziája szükséges. Dr. Baumgarten Izidor: T. teljes-ülés! Nem polemizálni akarok, csak rectifieálni, mert csak egy félreértés földerítéséről van szó. Egy hires franczia diplomata mondotta egyszer, hogy a nyelv azért adatott az embernek, hogy gondolatait eltakarja: azt hiszem, sokkal finomabb megjegyzése lett volna: «a nyelv a legtökéletlenebb eszköz» a gondolatok kifejezésére. Mindennap tapasztaljuk, hogy félreértik az embert még ott is, a hol legkevésbbé hinné és föltételezné; megesik ez különösen akkor, ha a szónok egy bizonyos pontra kevesebb figyelmet fordított és a hallgató szeretett volna a beszédből valamit kivenni, a mit a beszélő bele nem fektetett. 303
