Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
31 büntető-egyesületnek egyik sarkalatos törvénye — a felnőtt bűnösökre áll, annál inkább állania kell annak a gyermekekre; mert hiszen ezeknél a kedélyi élet még túltengésben van; a büntetésnek megtorló s visszarettentő ereje náluk egész más eredményt ér el, mint felnőtteknél. Más részt, — s ez a fontosabb, — a bűnöző gyermekeknél praeponderálni kell a védekezés gondolatának. A gyermek az ő kedélyvilágánál, s fejletlen értelmi erejénél fogva, ha bűnbe esik is helyes büntetőpolitikával megmenthető a társadalomnak; ellenben ha csupán büntetjük azt: kiteszszük annak a veszélynek, hogy a büntetés végrehajtásával egyúttal beleoltjuk a fogházak fertőző levegőjében a bűnre való hajlamot is. Ezeket szem előtt tartva, midőn azt a kérdést vetjük fel, hogy hol kezdődjék a büntetőjogi felelősség minimális határa, tulajdonképen azt a kérdést kell megoldanunk, hogy a gyermek bűnözés ellen hogy küzdhetünk legsikeresebben. A nemzetközi büntető-egyesületben Gauckler, Getz, s Appelius ; Magyarországon Fater László foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a büntetőjogi felelősség minimális korhatára hány évben állapíttassák meg. Mindegyik azt tartja, hogy a 12 évnél feljebb kell menni, s a 12 éves gyermeket mégnem lehet büntetni. Ha ezt a kérdést isoláltan akarnék megoldatni, csak félrendszabályt alkothatnánk, mert a minimális korhatár feljebb emelése csakis akkor indokolható meg, ha az ezen koron alól levő gyermekek is állami gondozásban részesülnek. Az a törvény, mely a felelősség alsó korhatárát 12 évről felemelné 14 évre; s csupán ebből állana reformja: többet ártana az ügynek, mint használna. A minimális korhatárnál szerintem nem a meg- külömböztetési képességből, hanem abból kell kiindulni, hogy a gyermek mikor éri el azt a kort, midőn rendszerint büntetéssel sújtható és melyik periódus az, midőn büntetés helyett kény- szemevelésben részesítendő. Ez a sarkpontja a maximalis és minimális korhatár kérdésének is. Mert helyes büntető-jogpolitikai szempontból a bűnöző gyermekeket három csoportba lehet osztani. Elsőbe tartoznak azok, a kiknél a büntetés föltétlenül káros; ezek tehát büntetéssel nem sújthatok; a második csoportba tartoznak azok, a kik már bizonyos individuális körülmények közt büntethetők, de ha ezek a körülmények nem forog31
