Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 11. kötet (101-107. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 11. (Budapest, 1895)
Deutsch Izidor: A szabadalomból folyó jogviszonyok [101., 1894]
15 behozatali alapszabadalomnak tekintetni, melyet a kérvényező bejelentett volt a kérvény beadása idejében és mely a szabadalom adományozása alkalmával alapszabadalomként lett a szabadalmi lajstromba bejegyezve. Ez jogbizonytalanságot idézett elő. Különösen néhány az utolsó években eldöntött per illustrálja a fent felvetett kérdést és mutatja legjobban, milyen homályban maradt az eddigi törvény 3. §-ának szövegezésénél a döntő fogalom. Egy Berlinben lakó gyáros javított palaczkelzárókra kért Ausztriában és Magyarországban 1879-ik évben szabadalmat és kérvényének beadásakor alapszabadalomként a Belgiumban találmányára kinyert szabadalmat jelentette be, mi a kereskedelmi ministeriumok által tudomásul vétetett és a szabadalmi lajstromokba bevezettetett. Szabadalmát tehát Einführungspatent-ként kapta és bízva az akkori jogállapotba és a 3. §. általánosan elfogadott értelmezésébe, Ausztria és Magyarország területén kinyert szabadalmát olyannak tekinthette, mely addig fenn fog állani, míg Belgiumban kinyert szabadalma fennáll (természetesen a mi törvényünk által engedett leghosszabb időtartam korlátáin belül). A szóban forgó szabadalom-birtokos Ausztriában gyárat is alapított, gyártmányai általános elterjedést és nagy kelendőséget nyertek. Következtek a rendes jelenségek: utánzások szaporodása, bitorlási perek, a megsemmisítési per. Ezen megsemmisítési perben a szabadalom megsemmisítése kéretett azon alapon, hogy a szabadalom nem bír a 3. §. kellékeivel, a menynyiben a találmány nem lett behozva Belgiumból — hol az nem is gyakoroltatott — hanem Németországból, hol a szabadalomtulajdonosnak gyára van, hol találmányát feltalálta volt és hol ezen találmányt az Ausztriában és Magyarországban nyert szabadalom elsőbbségi napja előtt gyakorlatba is vette volt. A szabadalom megsemmisítésére irányuló keresetnek hely adatott és a vonatkozó 1890-ik évben hozott ítéletben kimondatott, hogy a belhoni szabadalom alapjául csak azon ország szabadalmát lehet alapul venni, melyből a találmány a belföldbe tényleg behozva lett, minek bizonyítására a megsemmisítési perben a szabadalmazott köteles, tekintet nélkül arra, hogy már egy bizonyos külföldi szabadalom, mint alapszabadalom lett a szabadalmi lajstromba bevezetve. Eltérve az eddigi gyakorlattól, kimondatott tehát, hogy a behozatali ország meghatározása bizonyos tárgyi 15
