Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
14 nyomása alatt azt mondja, hogy nem bármilyen, hanem csak olyan elmebetegségről van szó, a mely a beszámíthatóságot zárja ki. Ugyanaz a gyakorlati szükség nyilvánul egy más irányban akkor is, amikor a biró a szakértői véleményt, a mely elmebetegséget constatált,felülbírálja. A biró ugyanis egyrészről azon véleményben van, hogy az elmebetegség constatálása a büntetlense- get vonja maga után, másrészről pedig az a meggyőződése, hogy a kérdéses esetben a büntetlenséget kimondania nem szabad. Ebből a dilemmából aztán ügy szabadul ki, hogy felteszi, hogy a szakértő nem helyesen constatálta az elmebetegséget, ez alapon felülbírálja a szakértői véleményt, es inkább kimondja, hogy az elmebetegség nincs megállapítva, mintsem hogy a tettest meggyőződése ellenére felmentse. Hogy mennyire nem képes a biró a gyakorlati szükség e követelménye alól szabadulni, azt legjobban mutatja Illés Károly büntetőjogi commentárja, a mely azt mondja, hogy «az orvosok az elmekórtan mai állása szerint sokkal jobban kiterjesztik az elmebetegség határait, mint a hogy azt a biró a beszámíthatóság tekintetében megteheti».* Azaz Illés Károly is, a ki, — mint már idéztem, — általánosságban azt állítja, hogy az elmebetegség kérdését a szakértőknek kell constatálni, a gyakorlati esetek megoldását tekintve kénytelen oda jutni, hogy a biró a szakértői véleményt bizonyos esetekben elfogadni nem tartozik. Ez pedig nem egyéb, mint a gyakorlatban való elismerése annak, hogy az elmebetegség psy- chiatricus fogalma annak büntetőjogi fogalmával meg nem egyez. Ugyancsak a gyakorlati szükség okozza a szakértői véleményekben előforduló zavarokat is. A szakértők ugyanis sok con- crét esetben maguk is belátják, hogy a tettes, a ki a psychiatria szempontjából elmebeteg, a büntetőjog szempontjából a büntetést megérdemli, és véleményük adásánál e gyakorlati követelményt maguk is figyelembe akarják venni. Legegyszerűbben tehetik ezt akkor, mikor a bíróság az elmebetegség constatálásán kívül még azt is kérdi tőlük, hogy az akaratszabadság hiánya vagy a beszámíthatóság fenforog-e, Ekkor ezen kérdésekre vagy azok egyikére egész határozottan azon alapon felelnek, hogy * A büntetőtörvénykönyv magyarázata. I. köt. 299. lap. 70
