Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Laufenauer Károly: Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt [92., 1893]
13 nem azért, t. teljes ülés, hogy itt talán mélyebb betekintést nyerjenek egyes betegségek fölismerésére, mert ez megfelelő előképzés hiányában lehetetlen, hanem azért, hogy figyelemmel kísérvén az ottani orvos működését, méltányolni tanulják, mily nehéz, mily tapasztalat, mennyi tanulmány kell ahhoz, hogy az ember az elmebajokat és a kétes elmeállapotokat helyesen megítélje, elbírálja. Ez lesz annak a nagy haszna, ügy hiszem, t. teljes ülés, ezzel be is fejeztem volna azt, a mi a múltkor hallott érdekes előadásra vonatkozólag megjegyzésem volt. (Éljenzés.) Csemegi Károly elnök: Tisztelt teljes ülés! A mai napra vitatárgyul lévén kitűzve az előbbi felszólalások alkalmával fölmerült kérdések tisztázása, az e körüli igen érdekes vitapontokra, melyeket részint dr. Illés úr, részint pedig megelőzőleg Salgó főorvos úr előadott, Laufen- auer tanár úr volt szives reflektálni. Az általa megjelölt vitapontok és megoldási módozatok nézetem szerint igen helyesek. Törvénykezési rendszerünkben, a mint tudni méltóztatnak, az elmeállapotok minőségének megállapítása a bizonyítás kérdése. A jelenségek megítélése, annak meghatározása, hogy e jelenségek ki vannak-e merítve, hogy nem mellőztettek-e lényeges pontok, valamelyik nem itéltetett-e meg hibásan: ez első sorban az orvos-szakértő feladata. Ezzel szemben az Ítélő bíró nem mentheti fel magát azon kötelesség alól, hogy ott, hol a jelenségeket nem látja kimerítetteknek, hol az észleletek idevágó szükséges mozzanatai közül egyik-másik nem kellőleg hozatott fel vagy épenséggel mellőztetett: azt pótoltassa s a helyes jelenséget meghatároztassa. A következtetést csak úgy lehet levonni, a bizonyításnak csak úgy lehet eleget tenni, a bírót csak úgy lehet azon helyzetbe hozni, hogy ítélete igazságos legyen, ha mindenekelőtt a jelenségek tekintetében biztos, alapos és határozott tájékozást nyer. Más kérdés ezután, hogy az orvos miként ítéli meg a jelenségek természetét, processusát és eredményét. Kétségtélen, hogy itt, ha nem is a souverain, de minden esetre a döntő szó az orvos-szakértőt illeti, ő kiséri figyelemmel a tudomány tanai szerint az egyes fázisokat; ő határozza meg a 53
