Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]
<> ben álló fictióból indul ki és ennélfogva ezen fictióvai együtt dől meg, addig az ítéleti elmélet, melynek főképviselője Schultze, szem elől téveszti a hitelezőknek a törvény által csak korlátolt, de meg nem szüntetett egyezkedési szabadságát, melynek alapján a kényszeregyesség egyik lényeges kelléke t. i. a hitelezői többség hozzájárulása szerzendő meg. Habár a csődhitelezők követeléseik urai maradnak és azok felett a szabad rendelkezési jogot megtartják, mégis azok kielégítése tekintetében — a mennyiben külön kielégítéshez nincs joguk,— acsődnyitástényeésatörvényrendelkezése egyenlőséget és a hitelezőknek épen minél teljesebb kielégíttetésükben álló közös érdekük megóvása végett engedett befolyás gyakorlása tekintetében közösséget állapít meg. Ha csak egy hitelező venne részt a csődeljárásban, úgy e befolyását semmi sem korlátozná; de minthogy több csődhitelező van, kik között a csődben való kielégítésre nézve egyenlőség és ennek előmozdítása végett gya- korlandó közreműködésükre nézve közösség uralkodik, és minthogy e közreműködés a hitelezők részéről épen ezen közösségüknél fogva csakis egységes akaratnyilvánítás utján történhetik : következik, hogy oly esetekben, midőn a hitelezők a csődben való közösségükből folyó valamely kérdésre nézve nem tudnak egyértelmű elhatározásra jutni, a törvénynek vagy a bíróságnak, avagy helyesebben a törvénynek és a bíróságnak kell eldöntenie azt, hogy az eltérő határozatok közül melyik tekintessék az összhitelezők közös érdekében fekvőnek. A hitelezői többségre nézve tehát az egyesség kötelező lesz a szerződési elvnél fogva, azonban a kielégítés egyenlőségének elve folytán csakis azon feltétel alatt, ha a bíróság azt a kisebbségre nézve is kötelezőnek mondja ki, a kisebbségre nézve pedig kötelező lesz az egyesség, daczára annak, hogy el nem fogadta, az összes csődhitelezők között fennálló érdekközösségnél fogva azért, mert a csődbíróság azt az összhitelezők közös érdekében fekvőnek ismervén fel, annak kötelező erejét az összes csődhitelezőkre nézve állapította meg. Nem csak a kényszeregyesség, hanem az egész csődeljárás ilyen kettős természetű és sem az olasz kereskedő városok statútumai, melyek a hitelezők minél nagyobb önrendelkezési jogát állapítják meg és a csődeljárás vezetésére nekik a lehető legkorlátlanabb befolyást biztosítják. 87
