Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
6 ráit oltani és ha a szülői szeretet meg is mutatná a helyes irányt, melyben gyermekét fejlesztenie kell, úgy azt egyfelől a környékező büzhödt légkör meg fogja hiúsítani, de egymagában véve annak korai felismerése a gyermek részéről, hogy szülője megvetett : eleitől fogva kizárja azon tartozandó tiszteletnek és ragaszkodásnak fejlődését és ébrentartását, mely nélkül hatásos nevelés nem foganatosítható. Pedig nem szabad felejteni, hogy minden egyénnek a természetéhez és hajlamaihoz idomított neveltetéshez általános emberi joga van, mert ha azt megtagadjuk tőle, őt erkölcsi fejletlenségének és elhagyatottságának következményeiért felelősségre vonni nem lehet. «A természet -— mondja Prins Adolf — nem törődik az immoralitással; neki közönyös, erőt és szellemet ajándékozni a természeti avagy a törvényes gyermeknek, ha tehát a társadalom elhagyja a gyermeket és azt felelőssé teszi szülői vétkeiért, akkor tudja mi vár reá, előre is kiszámíthatja, mennyi bajába és áldozatába fog kerülni: nem várhatja a csodát, hogy abból tisztességes ember váljék és igazságtalan a felnőttnél büntetni a bünhajlamot, mi- d_ön semmit sem tettek, hogy azt a gyermeknél megelőzzék, őt sokkal későbben zárkába csukni, midőn felnőni engedték az iszapban .... az igazságszolgáltatás kardja nem ütheti meg lelkiismeret szerint, ha a társaság eleitől fogva nem vette védelme alá a gyermeket.» íme, a társadalmi védelem, a protection sociale kérdéséhez jutottam és ezzel a felvetett kérdésre va pszt szolgáltattam. A mint a társadalom szervezetén rágódó kór „i criminalitas, úgy annak áll első sorban tisztében azt fészkében felkeresni és kipusztítani; egymagában ezen védelmi szempont is arra serkenti a társadalmat, hogy minden rendelkezésére álló módot és eszközt felkaroljon a jövő nemzedék jogtisztelő fejlesztésének érdekében. E helyütt azonban nem a társadalom szempontjából és saját szolgálatában kifejtendő védelemről, hanem arról kívánok szólani, melyet állam és társadalom vállvetve fejt ki azon gyermekek érdekében, kik a családi kötelékre ruháztatott legtermészetszerübb gyámolítás és felügyelet hiányában a nélkül a bűntettes osztályoknak kiapadhatatlan tartalékát szolgáltatják. Ez az a protection de l’enfance, melynek érdekében minden művelődött állam mind serényebb tevékenységet fejt ki; nem is említve, hogy a pater familias о.
