Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
4 szabátyszerint és teljes intensivitásukban mindenesetre hiányzanak, míg másfelől a férfiasság erejébe vetett bizalom és dacz a fejlődésnek átmenetszerü állapotában ritkábban fordulnak elő. Ha mindezekhez még annak megfigyelése is járul, hogy alig számbavehető kivételtől eltekintve, a bűntettes fiatalság a szellemi kiképeztetés és erkölcsi fogékonyságnak elszomorítóan alacsony fokán áll: akkor valóban menthetetlen rövidlátnokság- gal kellene vádolni a büntető jogászt, kiben nem érlelődött meg a meggyőződés, hogy a fiatal kor erkölcsi elsatnyulásának elhanyagolt avagy szándékosan gonosz útra terelt neveltetése képezi főindokát. íme itt állunk a bünténykedésnek egyik forrása előtt, melyet betömni első és főfeladat, ha nem akarunk lemondani egy a jelennél haladottabb, jogtisztelő korszak reményéről. A büntető jogtudomány mai állásánál fogva, mely a criminalifásban nem transcedentalis eredetű tüneményt, hanem oly jelenséget észlel, mely magának az emberiségnek elemeiből ered és így össznyilvánulásaiban mint a társadalmi szervezetnek egyik elfajulása jelenkezik, a büntető jogász nem érheti be többé az egyes nyilvánulásoknak symptomatikus kezelésével, hanem kötelességét képezi az általánosan mozgató erőket kutatni és azoknak, ha lehet elfojtására vagy legalább is megfékez zésére törekedni. Az általános socialis kérdésnek minden egyes mozzanata igényel itt tekintetbe vételt; a vagyoni viszonyok rendezetlensége és aránytalansága, pauperismus és proletariátus, alcoliolismus és öröklékenység mind megannyi tényezők, melyeken a büntető világ birodalma épült. Minden intézkedés ezen tényezők erejének meggyöngítése czéljából foganatosítva egy-egv lépés a criminalitas kiirtása felé, valamennyit azonban hatályossága tekintetében messze túlszárnyal a fiatal nemzedek észszerű neveltetése terén kifejtett államhatalmi és társadalmi gondoskodás. Ha igaz, a mint hogy az eseteknek túlnyomó számában való azon kijelentés, hogy az ember olyan, minőnek öt neveltetése alkotta, akkor első megfigyelésre is szembeötiik; hogy kellő és az egyének természetéhez és hajlamaihoz alkalmazkodó nevelés által közvetve meggyöngíttetnek azon tényezők is, melyek a bünténykedésnek leggyakoribb alkalmát szolgáltatják. Semmi kétség benne, mert a fejlődés természetében benne rejlik, hogy a gondolkodás, a tudatos akaratnyilvánítás 4
