Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
21 nem képes, holott arra a társadalmi együttélés szempontjából általános és mindenkire egyaránt kiterjedő kötelezettség áll fenn, az annál kevesebb hajlandóságot és képességet fog tanúsítani oly kötelmeknek hív teljesítésére, melyek reá különös rendelkezés folytán lettek áthárítva és a melyeit határozott irányban kifejtendő tevékenységet, folytonos éberséget és ellenőrzést igényelnek. Ámbár ezek szerint a kétnemű gyámkodó hatalom különböző természete igazolja, hogy ha bizonyos bűncselekményeknek elkövetése a gyámságtól való elmozdítást eléggé indokolja is, de nem képezhet egyúttal alkalmas czimet az atyai hatalomnak megbüntetésére vonatkozólag, — úgy mindazonáltal a büntető politika nem helyeselheti a büntető törvénykönyvek túlnyomó része által elfogadott azon álláspontot, a mely a bűnözés személyében teljesen elmerült szülőt is meghagyja gyermekei feletti nevelési hatalmának gyakorlatában. Midőn a büncselekvési hajlam valakire a közveszélyesség bélyegét sütötte akár azért, mert ezen hajlam megrögzöttnek és gyöngíthetetlen- nek bizonyult, akár mert az illető, habár csak egyetlen cselekvé- nyével és féktelen lázongó törekvéseinek, a társadalmi és állami rend felforgatására irányuló szándékának vagy az erkölcsi felfogás és érzés teljes hiányának kétségbevonhatatlan bizonyítékait szolgáltatta: akkor szabad, sőt szükséges annak feltételezése, hogy azon egyénben minden nemesebb és gyengédebb emberi érzület elsorvadt, elhamvadt benne azon isteninek nevezett szikra, melynek híjában az emberekből kivész a fogékonyság minden irányában, a mi a bestialitáson felül emelkedik. A ki hazája elleni árulást, gyilkosságot, szándékos emberölést, magzatelhajtást, szemérem elleni bűncselekményt, gyújtogatást, hamis tanuzást, rablást, csalárd bukást követett el, ki kerítés miatt lett elitélve: az gyermekei nevelésére szerzett jogát eljátszotta, mert cselekvősége által lazult, avagy teljesen hiányzó erkölcsi gondolkodás jeleit adta, ennélfogva nem várható, hogy gyermekeit erkölcsben nevelje, ellenben nagyon félő, hogy őket képmására fogja fejleszteni ; míg az úgynevezett visssaeső bűntettesek bűnözési hajlamaik féktelenségének bizonyítékát szolgáltatván, semmi körülmények között nem lehetnek hivatva másokat a jogtiszteletben felnevelni, azoknak rossz ösztöneit visszaszorítani és még ezen képességeik és akaratának feltételezése mellett is a folytonos 21
