Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
12 jognak lényeges kötelességek felelnek meg, melyeknek megszegése a jogot is kell hogy hatályából léptettesse. Való, hogy a szülőknek elvitázhatatlan jogát képezi gyermekeik ápolása, fejlődése és nevelése felett őrködni, de épp oly kétségtelen a gyermekeknek joga, hogy ápoltassanak, neveltessenek és testi, valamint szellemi fejlődésük meg ne akasztassák sem oly irányba ne tereitessék, mely vesztükre válhatik. Ha pedig e kétnemű jog összeütközésbe kerül, akkor érvényre azt kell emelni, mely feltétlen, mert helyettesíteni mással nem lehet és az elnyomatásából keletkezhető kár helyrehozhatatlan, a mint Laurent mondja (Droit civil, IY. 346. 1.) «le vrai droit est á l’enfant, lepére n’a que des devoirs». Ma már meghaladott álláspontot képez a felfogás, mely az atyai hatalomban uralmat, kizárólag jogoknak tömörülését látja; rohamos léptekkel hódít az elmélet, melynek tanai szerint a szülői hatalom első sorban kötelességeknek foglalata, melyeknek hív teljesítése szempontjából és azoknak feltételezése mellett ruháztatik fel a hatalom gyakorlója megfelelő jogkörrel. Midőn a szülői hatalom gyakorlóinak a felügyeletük alatt álló serdületlen gyermekeik által okozott kárért tartozandó felelőssége már általános jogi elvet képez, midőn élénk eszmecsere tárgyát képezi a szülők felelősségének megállapítása a gyermekeik által elkövetett büncselekvényekért, mely kérdés különösen az 1885-ki római nemzetközi poeniten- tiarius congressus egyik vitapontját képezte és azóta az olasz büntető törvénykönyvben oly értelmű megoldást nyert, hogy a szülők, kiknek 9 éven aluli gyermeke súlyos bűntettet követ el, 2000 líráig terjedhető pénzbüntetéssel büntethetők (53. §.): akkor talán nem tartozom annak bővebb fejtegetésével, hogy a szülői hatalom par excellence kötelességek teljesítésében nyilvánul. Ha pedig szemügyre veszszük, hogy itt feltétlen érvényű kötelmek forognak szóban, a melyeknek teljesítése egy kategorikus imperativus, még pedig a gyermek elévithetetlen jogainak megfelelő kötelességek, melyek eredetileg és első sorban a társadalom terhét képezik és csak czélszeriiségi szempontokból lettek a családi közösségben élőkre áthárítva : akkor önkényt kínálkozik a felelet azon felvetett kérdésre vonatkozólag, — miképen kell a szülőknek gyermekeikre való káros befolyását megakadályozni ? A társadalom azért bízta a szülőkre gyerme12
