Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]
28 felette veszélyes versenyt fejthetnek ki a solid kereskedelemmel szemben. Az urak háza ennek folytán a 4. §-t restituálta. Daczára annak, hogy a bécsi, prágai, brünni és budweisi kereskedelmi- és iparkamarák, a gráczi ügyvédi kamara és a prágai jogászegylet ezen szakasz elfogadása ellen nyilatkoztak, a képviselőház jogügyi bizottsága 9 szavazattal 7 ellenében a szakaszt elfogadta és a képviselőház is ehhez csatlakozott. Steinbachnak mint az igazságügyminiszter megbízottjának a képviselőházban tartott beszédéből arra lehet következtetni — hogy e szakasz elfogadására nézve döntő szerepet játszott az a körülmény, hogy elvetése esetén a már 4 esztendő óta vajúdó törvénytervezetet ismét a felsöház elé kellett volna terjeszteni és így az osztrák törvényhozás a megtámadási törvény megalkotása iránt hangosan nyilvánult közóhajnak megint hosszú időn át nem tehetett volna eleget. Az osztrák megtámadási törvény 4. szakaszának ép ismertetett előtörténete azt igazolja, hogy az osztrák törvényhozás, az egyedüli, mely a megtámadási jogot a vagyoneltékozlásra is kiterjesztette, csakis az urak házának említett határozata folytán és a törvény mielőbbi megvalósíthatása érdekében emelte törvényerőre ezen intézkedést. De ezen körülmény mitsem von le azon tárgyilagos érvek értékéből és igazságából, melyekkel a képviselőház és ill. jogügyi bizottsága eredetileg e szakasz elvetését indokolták. A mi tervezetünk sem határozza meg a vagyoneltékozlás — vagy miként a tervezet mondja — «vagyonelpazarlás» fogalmát, hanem beéri annak kijelentésével, hogy az nem jogászi, hanem kereskedelmi fogalom, annak meghatározása tehát minden egyes esetben a biró belátásától fog függni, kinek e végből az összes körülményeket tekintetbe kell venni. Ez ellenmondás > önmagában és a tervezet rendelkező részével, mert ha a «vagyoneltékozlás» kereskedelmi fogalom, akkor annak megállapítását az ovatos biró nem saját belátására, hanem a kereskedelmi forgalom viszonyaiban jártas szakértőkre fogja bízni és a 3. §. szavai szerint nem fog figyelembe vehetni minden körülményt, hanem csak azokat, melyek között az ügylet létrejött. Az egységes bírói gyakorlat képződése tehát ki van zárva és a. 106
