Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
26 véleményünk szerint az államhatalmak természetét, habár mindegyik első sorban, mint tárgyilagos jelenséget vizsgálja az államot. Az államhatalmak elméletének megalapítója. Aristoteles, midőn részint Politikájának számos helyéből, részint Ethi- kájának Vl-ik könyve 9. fejezetéből kivehetőleg, az állam- hatalmakban bizonyos logikai kategóriák viszonyát látja, nevezetesen a törvényhozó hatalomban az általánosét, a végrehajtóban a különösét, a bíróiban az egyesét, vagy midőn Kant előtt az államhatalmak a logikai következtetés részeinek tűnnek föl és pedig a törvényhozás a fő tételnek, a végrehajtás az altételnek, a bíráskodás a zártételnek: egyikök sem hoz bennünket közelebb azok megértéséhez, mert a logikai kategóriákkal fogjuk fel a legkülönbözőbb dolgokat és viszonyokat s így az alájok sorozással különbségeiket nem deríthetjük ki. Az államhatalmakat merőben mint az állami feladatok megoldásának legczólszerűbb berendezésű mechanizmusát tekintő s Montesquieu megalapította felfogás tagadhatatlanul sokkal közelebb vitt az államhatalmak természetének megértéséhez. Minthogy azonban az államnak tárgyilagos jelenségkénti megfigyelése benne hiányzik, annak alapján, minden genialitása daczára, végleg megnyugtató eredményre eljutni nem lehet. Montesquieu, nincs kétség, Locke vállain emelkedik föl, akinek elmélete annyiban is alapja az elsőének, hogy az állam- hatalmakat szintén az államczél eszközeinek szempontjából tekinti. E czél Locke szerint mindenki tulajdonának, azaz életének s mindennemű javainak fenntartása. Ennek elérésére van szükség a törvényhozó, a végrehajtó és a nemzetközi hatalomra, mely utóbbit federativ hatalomnak nevez. A két első minden jól rendezett államban külön kézbe van letéve, a végrehajtó pedig nem egyszerű szolgája a törvényhozónak, hanem helyettesítője s alárendeltsége daczára sok tekintetben önálló is. Locke elmélete még annyiban is nevezetes, hogy a szuverén akaratnak nemcsak általános szabályokban, hanem egyes szuverén tényekben való megnyilatkozását is felölelte a nemzetközi federativ hatalomban s kikerüli azoknak az elméleteknek a hibáját, a melyek a szuverén akaratot vagy csak átalános szabályok alakjában nyilvánulónak, vagy csak jogalkotó természettel bírják képzelni, már pedig nyilvánvaló, hogy a szuverén akarat 48
