Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
23 Az a felfogás, a mely az állami akarat mozzanatainak, az államhatalmaknak egységét egyedül külső, jogi rendezés útján véli biztosíthatni, az államnak csak azzal a tulajdonságával számol, hogy benne külön lelki folyamatok, külön rész-szervezetek állanak fenn, a melyek léteiéhez, 'működhetéséhez nélkülözhet- lenek s úgy véli e külön folyamatok, szervek biztosítására elégséges a hatalom s a jog külsőleg rendező szabályai. Ámde e külön folyamatokból és szervezetekből csak úgy lesz lelki egység, személyiség, ha fölöttük olyan erő érezteti hatalmát, a mely őket külön létök okának, czéljának vagyis a nemzet, az állam eszméjének eszközévé bírja tenni és pedig a nélkül, hogy ez eszközi minőségükben külön létöket megsemmisítené. Ily fensőbb erő nyilván nem lehet sem fizikai, sem jogi, mert mindegyik csak az által emelkedhetnék a szuverén akarat külön folyamatai és szervei fölé, ha azokat végleg megsemmisítené. A fizikai és jogi uralomnak közös tulajdonsága ugyanis, hogy föltétien hatalmat nyújt az uralom tárgya fölött. Az állam- hatalmak viszonyában tehát, ha azok egyike jogilag föl van ruházva ily egységesítő hatalommal, a többinek működését nullifikálhatja, a mi által megszűnnék a hatalmak szükséges elkülönülése. A hol a király jogilag teljesen legyőzheti a parlament ellenállását, vagy ismét a hol a parlament jogilag kényszerítheti a királyt valamely egységes akaratiránynak elfogadására, ott megszűnt az államhatalmak megoszlása, ott első esetben a parlament, a másodikban a király fölösleges. Ezért az ily erő csak erkölcsi lehet, mely azonban nem a szuverén akarat funkczióin, illetve szervein kívül akár a szervezetlen népben, akár az egyházban vagy tudós testületben, hanem kiválóan az államhatalmak mindegyikében, de ezekkel egyidejűleg mint közvélemény a népben, s a közület minden alakulatában él. Az erkölcsi erő ugyanis olyan tényező, a mely nemcsak kifelé, hanem magára az erő alanyára visszafelé is bir hatni s a mely lényegében mindig valami egyetemesnek, valami egésznek a gondolatától irányoztatik, míg ellenben a fizikai és jogi erő éppen a részek, az atomok, szóval valamely különlét fenntartására irányul. 45
