Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Schwarz Gusztáv: Magánjogunk felépítése [81., 1893]
16 könyv, Werbőczy, az ideigl. törvénykezési szabályzatról is beszélek), aki a magyar civiljog irott joganyagának gyűjtésére vállalkozik, arra kettős feladat vár: kiválasztani a teljes anyagból az érvényes tételeket: és kifejteni e tételekből a teljes tartalmat. Csak aki a kettős munkát végzi, mondhatja, hogy kezében van az egész anyag. De aki csak az elsőt is keresztülvinné, szükséges és hálás munkát teljesítene. Teljes törvényanyagunkból az érvényes tételeket kiszemelni: ez éppen két döntő szóval több, mint amivel jelen magánjogi tudományunk dicsekedhetik. Mert ez utóbbi nem dolgozik a teljes anyaggal ■— mert a félreeső forrásokat elhanyagolja; és nem szorítkozik az érvényes joganyagra, mert hol történeti avult reminiscentiákkal, hol külföldi törvényhozások homályos analógiáival surrogálja az élő magyar joganyagot. Aki a Zlinszky könyvét ismeri, ahol egy-egy élő magyar tétel igazolásául, hol egy régi, avult, egészen más viszonyokból fakadt decretumra, hol a hesseni vagy drezdai javaslatra történik hivatkozás — érteni fogja, mily anyag összehordására nincsen szükség. És aki például a Mandry könyvét («Der civilrechtliclie Inhalt der Beichsgesetze») ismeri, melyben az újabb német birodalmi törvényekből az összes magánjogi tételek bámulatraméltó szorgalommal és körültekintéssel össze- állítvák, — az érteni fogja, mily fáradságos, de mily nélkülözhetetlen munkát teljesítene az, ki megírná az élő magyar irott jog anyaggyüjteményét. Hol törvényhozás nem teremt, hol tudomány nem fejleszt, ott mindkettő tisztét pótolja a gyakorlat. És valóban, ha előítélet nélkül szemléljük a magyar bíró helyzetét; ha megfontoljuk, mennyire a saját erejére utalva, elhagyva a törvény és a doctrina útmutatásától, egymagában kénytelen megküzdeni a mindennap ezer kérdésével; hogy oly rohamos társadalmi átalakulás közepette, melyhez hasonlót az újabb Európa egy állama sem mutat, egy emberöltőn keresztül az ő kezei alatt változott át a rendi, hűbéri, ősiségi forgalomellenes, nemzeti, elzárkózott régi jog a 19. század demokrata, mobilis, forgalomkedvelő, európaközi jogává: lehetetlen, hogy minden hiányai és balsikerei mellett is működését ne méltányoljuk. A törvényhozó elhanyagolhatja feladatát, a tudós meddő tépelődósbe tévedhet; de a biró meg nem tagadhatja a jogmondást. Neki hinnie kell a 290
