Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Bleuer Samua: Az ügyvédség szervezete [79., 1893]

Csemegi Károly elnök: Tisztelt teljes ülés! Az imént elhangzott nagyértékíí, eszmékben gazdag értekezés, kétségkívül magasabb szempontból fogta fel az ügyvédség szervezésének nagyérdekű kérdését, mint a melyből azt — az utóbbi időben — nálunk tárgyalni szokták. De épen azért, mert messzebbről kiindulva tágabb kört iparkodott vonni az értekező úr nagy horderejű tárgyának, s mert inductióiban kitérve a társadalom, a jogfejlődés, a bíráskodás minden tényezőire feladatát mindezekkel való összehasonlítás utján kísérletté megoldani: nagyon természetes, hogy oly kérdéseket is ölelt fel, oly szempontokat is hangoztatott, melyek első hallásra nem alkalmasak arra, hogy már most — e perczben képezhessék a discussió alapját; annál kevésbbé, mert e nagy buzgalommal készített értekezésben érintett, vitátlanul igaz tételek között olyanok is látszanak lenni, melyek legalább első hallásra —• nem mondhatók minden kételyen felül állóknak.

Átfutva mindazonáltal az igen becses munkálaton mint egészen, méltányolva annak központját és főbb kiágazásait; csak is elismerőleg nyilatkozhatunk annak conceptiója, a benne nyilatkozó sokoldalúság, a szakavatott keresztülvitel és a mindig fentartott, logicus összefüggésben deducált következtetés helyessége fölött. De a mi különösen engemet illet, szabadjon nekem, mint az ügyvédség gyakorlatában megőszült, az ügyvédség küzdelmeit átküzdött veteránnak — ez egymást felváltott legkülönbözőbb és legellentétesebb szervezetek alatt nyert — mindig azonosnak és változatlannak bizonyult azon tapasztalati igazságot felhoznom: hogy csakis munkája nemességének és értékének valódisága, csak is jellemének törhetetlen becsületessége, csakis a társadalomban ezek által kivívott valódi és tartós bizalom — csakis azon ténynek általános elismerése, hogy az