Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Bleuer Samua: Az ügyvédség szervezete [79., 1893]
18 abban áll, hogy voltaképen már az ügyvédi qualifikátio felállítása sem felel meg a szabad verseny eszméjének. A magam részéről az ügyvédi megbízást a közönséges magánjogi mandatum-tól különböző jogügyletnek épen nem tartom. És ebből a szempontból még azt is megengedem, hogy in thesi nines joga az államhatalomnak arra, hogy bizonyos jogügyletek kötését — bizonyos személyek privüegiumává tegye. Sőt el tudok képzelni, és igen kivánatosnak is tartok egy olyan társadalmi állapotot, a midőn ezen megbízásnak már bárki is lehet mandatariusa. Ezért én az ügyvédi qualificatio elvét nem valami a prioris- tikus igazság-, hanem egy igenis a priori világos társadalmi szükség folyománya gyanánt tekintem. Bizonyos azonban, hogy ha ügyvédi qualifikátio nem volna: vagyis ha ügyvédség nem volna, akkor az írásbeli eljárás nem tarthatná magát, akkor a peres eljárásban a közvetlen, nyilvános szóbeliségnek szükségképen meg kellene valósulnia. Másrészt azonban bizonyos az is, hogy az a bíráskodás, a a mely ügyvédség nélkül lehetséges, nem egyéb, mint a régi hierarchikus, patrimonialis társadalmak igazságszolgáltatásának ismétlése: a kadik, muftik, patriarchák és csudarabbik bíráskodása .... A mai perjog szóbeliségének és nyilvános közvetlen eljárásának más eszménye van; — és ennek az eszménynek megvalósulását első sorban a bírák és ügyvédek minél magasabb quali- fikátiójától várhatjuk. A judikatura színvonalának emelkedésére az ügyvédségnek épen olyan hatása van, mint a bíróságnak, s a judikatura színvonalának emelése végett az ügyvédi képesítést a bíróival egyenlővé kell tenni: a többfelé tagolt zárt szervezeteket egységesíteni, bővíteni es fejleszteni. A korlátolt szám pedig az ellenkező irányba terelné a szervezetek fejlődését, és ezen visszafejlődést minden igazságügyi intézmény megsinylené. 248
