Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Bleuer Samua: Az ügyvédség szervezete [79., 1893]
6 Claudius császár korában, lett kinevezéstől függővé téve. Hogy mennyire független és mennyire önérzetes volt ez az ügyvédség, annak példáját adta Papinianus, a ki életével fizette meg önmegtagadását. A leghíresebb ügyvédet, Cicerót, nem is említem. Ugyanerre a kérdésre vet világosságot a mi érvényes büntetőjogunk átalakulása. Ez az átalakulás a XVIII. század második felében, Francziaországból indult ki. Az átalakítás kezdeményezői nem a szervezett bírói testületek voltak, hanem az encyklopedisták, s nyomukban az ügyvédek. A mai büntetőjog első sorban a Voltaire műve. S Voltaire, a ki Beccariát tettre ragadta, nem a bírák körében talált szövetségesekre. Az átalakítást Voltaire és Beccaria a franczia ügyvédek által vitték keresztül. Az első ügyvéd, ki a haladás szolgálatába állt, Elie de Beaumont volt, a ki a hírhedt Calas- féle perben a régi franczia büntetőjog és eljárás képtelenségét vitatta. Mögéje sorakozott az egész szabad franczia ügyvédség. Az encyclopedisták és a szabad ügyvédek vállvetve küzdöttek az ordonnanceok és edictek elavult szabályai ellen. A «szervezett köztisztviselői testületek» — a parlamenti bíróságok — a legszenvedélyesebb harczot vívták az átalakítás ellen.*) Voltaire munkáit nyilvánosan elégették. A bírák alapjában látták megtámadva azt a jogrendet, a melynek fentartása létezésüknek volt czélja, s a mely nélkül ők a társadalmat el sem tudták képzelni. Mert ezen szervezett testületek bizonyos tekintetben a társadalom fölé voltak helyezve — úgy mint ma. Az ügyvédek pedig a társadalom Írott, hagyományos rendjével szemben, a társadalom élő, szükséges rendjét képviselték. Ők benne éltek a társadalomban, érezték, hogy mire volt szüksége annak, s mi sérti a társadalmat, a helyett hogy ótal- m.azná; azért, mert független ügyvédek voltak, a kik az élet szabad versenyében a társadalommal együtt küzdöttek. A mai büntetőjog kibontakozása az ő érdemük. A harmadik példát, t. teljes ülés, Magyarország jogéleté*) A toulousei parlament valóságos proscriptiót folytatott Voltaire hívei ellen. A párisi szintén. La Barre lovagot és D’Etallondeot kivégezték. S nem is ezek voltak a gyűlölködés egyedüli áldozatai. V. ö.. Hertz: Voltaire und die französische Strafrechtspflege im XVIII. Jahrhundert. Stuttgart, 1888. 236
