Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az ügyvédség szervezete [78., 1893]
16 a mi pedig ugyanaz, mint a per bonyolítása és a perek szaporítása az ügyvéd részéről. Ki fogná rósz néven venni az iparostól vagy kereskedőtől, ha minden előnyt, a melyet a körülmények nyújtanak, kihasznál a maga javára, -— a mi pedig ugyanaz az eljárás, mint mikor az ügyvéd a jog hiányos voltát megbízója előnyére felhasználja és igazságtalan ügyet igyekszik megnyerni. És plane ki fogná rósz néven venni az iparostól vagy kereskedőtől azt, ha áruját a lehető legdrágábban igyekszik eladni, — a mi pedig ugyanazon eljárás, mint ’mikor az ügyvéd ügyfelétől lehető nagy díjazást követel. Mit mutat mind ez, tisztelt teljes ülés ? Mit mutat az, hogy az általános panaszok csak oly eljárások ellen merülnek fel, a melyek a szabad verseny korlátlanságának következményei ? És mit mutat végre az, hogy ezek a panaszok mind a jogkereső közönség körében általánosak, mind pedig maguk az ügyvédek által is panaszkép említtetnek fel? Azt, tisztelt teljes ülés, hogy a szabad verseny folyományait az ügyvédségre nézve senki levonni nem akarja. Nem az ügyvédek maguk, a kikbe tanultságuk, neveltetésük és a joggal való foglalkozásuk a decorum hivatalszerü fentartása iránti hajlamot olt belé. Nem a közönség, mely az üzleti szellem folyományait, a mikor az ügyvédségben jelentkeznek, folytonos gáncscsal kiséri, és nem végre maguk azok, a kik az ügyvédek számának korlátlanságát óhajtják. Mert ha azt hozná is fel valaki ellenem, hogy a fent jellemzett eljárások a kereskedőnél és iparosnál is visszaélést képeznek, az is meg fog velem egyezni abban, hogy az ügyvédnél ezek annál inkább tekintendők visszaéléseknek, és hogy az ügyvédség berendezésének mindenekelőtt olyannak kell lenni, mely a köztisztségi jelleg, az ebből folyó decorum és fokozott kötelességérzet fentartását és ápolását a legelső alapelvnek tartja. És épen ebből következtetem azt, hogy mivel a korlátlan szabad verseny oly szellemet von maga után, mely a köztisztségi jelleggel ellenkezik, ennélfogva a szabad verseny előnyei azok, a melyeket a köztisztségi jelleg, a decorum és kötelességteljesítés érdekében fel kell áldozni. A tétel ily felállítása ellen, azt hiszem, az illiberalismus vádja sem emelhető. Mert a liberalismus megköveteli azt, hogy 222