Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]
20 azonban az igazságügyminiszter, midőn ezen rendeletét kiadta és mit gondoltak az ügyészségek, midőn azt örömmel fogadták és a fiatal bűnösöknek erősebb megbüntetését indítványozták ? Miért kapjon a fiatal bűnös 2—3 havi büntetést oly vétségért, a melyért a felnőtt 2—3 hetet kapott volna ? Bizonyára nem azért, mert tette súlyosabb, mint a felnőtté, hanem azért, mert a tettesnek a tett által tanúsított hajlamát kell figyelembe vennünk, és mert a büntetés által a tettesre hatni és azt nevelni akarván, e czélokból a nehány heti elzárással meg nem elégedhetünk. Sőt tovább megyünk. Azt kívánjuk, hogy az elzüllött ifjak és gyermekek kényszernevelésnek vettessenek alája, és csak lehető későn, nagykorúságuk elértével bocsáttassanak el. És azt hiszszük, hogy e nevelés egész életükre kihatással fog lenni. A fiatal tettesek erősebb megbüntetését én de lege ferenda egészen igazoltnak találom és tán nem túlzók, ha azt állítom, hogy itt ismét az általunk követett irány érvényesül és hogy nem a tett, hanem a tettes, nem az egyes cselekmény, hanem az elkövetők egész lelki iránya vétetik tekintetbe. A visszaesőknél és a fiataloknál tehát az ellentét a mi felfogásunk és az uralkodó felfogás közt nem elvi jelentőségű. És tán nem tévedek, ha a nélkül, hogy számok állnának rendelkezésemre, azt teszem fel, hogy a visszaeső és a fiatal bűnösök összege az összes bűncselekmények felénél többet tesz ki. Az eseteknek tehát több mint felében már eljutottunk oda, hogy a tettesnek a tettből kitűnő egyénisége döntő hatást gyakorol a büntetésre. A büntetőügyi egyesület ezen igazságnak elismerését követeli a többi esetekre nézve is. És pedig különösen követeli az alkalmi bűnösöknek és a szokásszerű bűnösöknek egymástól való éles megkülönböztetését. És most érkeztem el azon ponthoz, mely rám nézve a legkevésbbé kellemes. Önök itt tőlem azon jogrendszer kifejtését követelhetnék, a mely ezen megkülönböztetésen fölépül. Én pedig nem, vagyok azon helyzetben, hogy Önöknek ezt szolgáltassam. Az a jogrendszer még nincs meg, azt még csak keressük. Abban azonban, hogy mi megengedjük azt, hogy ezen jogrendszert még keresnünk kell, legnagyobb előnyét és érdemét látom a nemzetközi büntetőügyi egyesületnek. És mi mindazokat, a kik velünk akarnak haladni, felkérjük, ш
