Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]
11 létesítsék. Hivatkozom az anthropologia megalapítására és kifejlesztésére, mely első sorban koponyamérésekre támaszkodott ; a psychiatria váratlan haladására; különösen pedig az öröklés törvényének éles hangsúlyozására. Mindeme különböző előmunkálatokat Lombroso és hívei foglalták össze. Nagy érdemeket szereztek magoknak az által, hogy ama tételt érvényre juttatták, miszerint annak, ki a bűntett ellen akar küzdeni, a tettest, azaz az embert s nem a fogalmat kell tanulmányoznia. Lankadatlanúl új nézpontokhoz folyamodtak, új kutatási rendszereket állítottak fel; a bűntettes testének semmiféle tagja nem volt biztonságban vizsgálódásaik elöl. A bűnöző koponyáját és agyvelejét, orrát és szemeit, karjait és lábszárait, beszédét és Írását, szerelmét és gyűlöletét tudományos eszközökkel mérték, hogy teljes képét nyújthassák, és megmutathassák, milyen ama sajátosság, mely elkerülhetetlen szükségszerűséggel terel a bűn felé. Ekként keletkezett a bűntettes képe, milyennek valamennyiünk szeme előtt lebeg. Itt látjuk magunk előtt a homo delinquens-t: egy tátovált mongolt, erőteljes és nehéz, hosszú kezekkel, a koponya nagy abnormitásaival, kiálló pofacsontokkal, előrenyúlt állkapcsával, mélyen fekvő szemekkel, görbe orral, dús hajzattal, silány arezszőrzettel. A mozgás, a szív, a tüdő, a máj, a gyomor beteges jelenségeit és zavarait találjuk; az érzékenység alább szállt, innen az önmaga és mások iránti kegyetlenség, a halál megvetése, a tátoválásban való kedv és öröm; a hallás, Ízlés, szaglás, az összes érzékek érzékenysége redukált; erkölcsi szempontból a bűntettes hazugnak és állhatatlannak tűnik föl, ki a nemi életnek és iszákosságnak rabja és orgiákban keres kárpótlást a tőle megtagadott társadalmi életért; saját- szerűleg különbözik boldogabb embertársaitól beszédében és írásában, sőt járásában is. Lényeges vonásaiban ilyen képét nyújtja a bűntettesnek Lombroso. Ezen képnek egyes vonásait sokszor, még pedig épen tudós körökben nagyon is komolyan vették, és az egyetlen lényegest, mit a kép tartalmaz, e miatt mellőzték. Habár kimutatnák is, hogy a bűntettes karjai nem hosszabbak, de rövidebbek, mint a normális emberéi; hogy a bűntettes sem nem erőteljesebb, sem nem súlyosabb, mint az utóbbi; hogy beszédében, 145
