Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]

8 tartott egyének száma állandó növekedésben van, és a felett, hogy a lopások átlagos száma, — a melynek 1888-ig történt csökkenése még némi megnyugtatást nyújtott, — épen úgy mint a többi bűntetteké, szintén állandó emelkedésben van; mégis be kell látnunk, hogy a gazdasági depressio képezi annak okát, hogy átalában a büntettek, különösen pedig a lopások száma fokozódik; hogy tehát mi a bűnösség társadalmi és első sorban gazdasági tényezőinek jelentőségét kétségbe vonnók, arról szó sincs. Es itt még én azt is kiemelném, hogy ezen ténye­zők hatása nincs egy nemzedékre korlátolva, hanem kiterjed többre is. A nyomor, a mely a szülőket tönkre tette, a mely talán az apát az alkoholismus, az anyát a prostitutio ölébe sodorta, az a nyomor a gyermekek életerejének csökkenésében is nyilvánul, a kik annak idejében megint ugyanezen kedvezőtlen körülmények között nőnek fel, és így ezen tényezők fokozódott hatása alá esnek. Maradandó érdeme Queteletnek, hogy ezen tényezők jelentőségére rámutatott. De az ő tanai is tartalmaz­nak tévedéseket, a melyek felismerése soká tart, sőt némelyikét még ma sem tudjuk egészen határozottan felismerni. Quetelet nem ismeri az individuum jelentőségét, sőt ez a jelentőség ő nála nem egyéb, mint egy «cause perturbatrice». О nem ismeri az egyes embert, hanem csak a «statistikai átlag-embert», ő csak az arithmethikai átlagról tud, a melyet nagy számokból állít elő. Ha őt követjük, könnyen megfeledkezünk arról, hogy az átlagszám csak akkor bír praktikus értékkel, csak akkor egyéb mint valami homunculus, a melyet a tudósok dolgozó-szobáik­ban kotyvasztottak össze : — ha az átlag a typushoz közeledik. De a mennyire távolodik tőle, annyit veszít a jelentőségéből. Ha az egyik embernek semmije sincs, a másiknak pedig egy milliója van, mondhatjuk-e, hogy mind a kettő átlag ötszázezer forinttal bír ? És ha az egyik tíz évet él, a másik meg kilencz- venet, akkor mondhatjuk-e, hogy átlag mind a kettő ötven éves korában halt meg ? Az ilyen átlagszámítás még megközelíthető helyességgel sem tudja az egyesek vagyoni vagy életviszonyait kimutatni. Tekintsük meg most közelebbről a kriminalistikai számada­tokat, vizsgáljuk meg, miként oszlik meg a kriminalitás a külön­böző területeken vagyoni viszonyok, felekezetek, kor és nem 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom