Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]
6 A bűnt megismerni annyit jelent, mint a bűnöst megismerni_ A mi tudományos meggyőződésünket tehát úgy formulázhat- nám, hogy mi a bűnt egyrészt úgy fogjuk fel, mint a bűnös társadalmi és gazdasági életviszonyainak szükségszerű következményét; és másrészt, mint a bűnös egyéniségének sajátosságát, a mely részben vele született, részben pedig a saját fejlődése és életsorsa által feltételeztetik. A mi hitvallásunknak vázlatát avval fejezhetném be, hogy mivel a bűntett adott körülmények szükségszerű eredménye, a bűntett elnyomása lehetséges; lehetséges pedig épen ezen körülményekre való kihatás, ezen körülmények elnyomása által. Midőn mi ezen következményeket kimondjuk, ellentétbe jutunk első sorban mindazokkal, a kik a jelenlegi állapotokat a legkitűnőbbeknek tartván, azt hiszik, hogy ezek a bajok valami szükségszerűek. Azt hiszem, alig szükséges bizonyítanom, hogy a bűnnek erélyesebb üldözése kívánatos; azt hiszem, azt sem kell bizonyítanom, mily erős mértékben növekszik a bűnesetek száma, és pedig számos országban. Még akkor sem volna szükséges ezt bizonyítanom, ha ez a szám nem növekednék annyira, mert akkor is az lenne a mi feladatunk, hogy kisebb erőmegfeszítéssel nagyobb eredményt érjünk el. De különösen a visszaeső bűntettesek száma mindenütt állandó emelkedésben van, így tehát az Optimismus sehol a világon, az Önök hazájában sem indokolt, és sehol sem jogosult. Mi a bűntettet úgy fogjuk fel, mint egy életnyilvánulást, és ezzel ellentétbe lépünk mindazokkal, a kik azt hiszik, hogy a bűntett semmi egyéb, mint egy fogalmi abstractio : és azokkal, a kik azt hiszik, hogy jól megoldották feladatukat, midőn a legélesebb elmére valló subtilis megkülönböztetést teszik a lopás és sikkasztás, vagy a gyilkosság és emberölés közt, tettesség és részesség közt; és az ilyen megkülönböztetéseket vagy egy, a cau- salitásról felállított új elméletet tartják a tudomány végső czél- jának. Midőn tehát mi úgy fogjuk fel a bűntettet, mint adott körülmények szükségszerű következményét, ellentétes álláspontot foglalunk el azokkal szemben is, a kik az akaratszabadság dogmáját tartják a büntetőjog fundamentumának. De én ezen téren sem kívánok polemizálni. Talán csábító feladat lenne azt 140
