Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Vázsonyi Vilmos: A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál [75., 1892]
16 A harmadik köztársaság a községi szavazás elvét III. Napoleon décret-jéből vette át. A nemzeti védelem kormánya ugyan még a demokratikus köztársaság rendszere alapján állott, de már az 1871 április 10-iki törvény helyre állítja a községi szavazást és ehhez a rendszerhez ragaszkodik az 1875 november 30-iki organikus választói törvény is. Egyben azonban változott a helyzet. A maire többé nem a központi kormány vak eszköze; az 1882. évi márczius 28-iki törvény óta a község feje az összes községekben választásból kerül ki. A szavazási decentralisatio viszontagságos fejlődéséből kitűnt, hogy a községi szavazás rendszere nem republicanus alkotás, hanem a plebiscitarius császárság uralmának maradványa. De kitűnt az is, hogy a köztársasági kormányforma soha sem adoptálta a központi szavazás elvét. Úgy a demokratikus köztársaság, mint a harmadik köztársaság a decentralisatiót juttatták érvényre, bár más alakban és különböző mértékben. A forradalmi alkotmányok megítélésénél a kérdést az a körülmény complikálja, hogy ezek, kivéve a papiroson maradt jakobinus alkotmányt, a kétfokú választás elvén alapultak. Az első fokú választás a decentralisatio, a másodfokú a központosítás alapján történt. A decen- tralisatióban a cantonalis felosztás volt az alap, tehát az 1848-iki köztársaság alapelve a szavazás kérdésében ezekben az alkotmányokban leli gyökerét. A községi szavazás rendszere a forradalmi alkotmányokban nem talált helyet. (1791 szept. 5—14. alkotmány section 2, 1792 aug. 11-—12. décret, 1795 aug. 22. alkotmány.) V. Áttérve a decentralisatio elvét követő államok második csoportjára, ezek közt is különbséget találunk azon alap szerint, mely a decentralisatiónál irányadóul szolgál. A választó kerületek felosztása szavazó körökre majd a választók száma, majd a népesség nagysága szerint történik; harmadik felosztási módnak vehető az az eljárás, mely egyfelől figyelemmel van a választók számára, másfelől pedig ügyel arra is, hogy a választók ne legyenek kénytelenek lakókelyüktől egy meghatározott távolságon túl eltávozni, vagyis nemcsak a szavazó kör választóinak minimális no
