Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)

Nagyiványi Fekete Gyula: A dologház és lakói [65., 1891]

8

ját. A büntető bírót tévútra vezeti előélete körülményeire nézve az által, hogy előbbi büntetéseit s mindent, még személye azonosságát is hamisan adja elő. Koldus és csavargó közt azonban az a lényeges különbség,1 hogy a koldus családot alapít és állandó lakhelylyel bir, melyhez, ha kiállotta büntetését, visszatérhet, de a csavargó ezek hiányában, mindig folytatja vándor életét. A koldus vagyont is hagy némely esetben hátra, de a csavargó mindig máról holnapra él. És ha a csavargást csupán állapotnak nézzük, mindenesetre oly állapot, melynél az egyén és a társadalom jogainak megsértése okszerüleg feltételezendő.1 2

íme előttünk a koldus és csavargó; kérdés már most, mily repressziót alkalmaznak ellenök a büntető rendszerek.

A kéjnő, mint ilyen, nem érdekel itt bennünket, mert míg megengedett módon folytatja aljas üzletét, sem a koldusok, sem a csavargók osztályába nem sorozható.

A szokásos iszákosokkal alább külön pontban fogok foglalkozni.

II. FEJEZET.

A mai védekezés elégtelensége.

Valóban meglepő, hogy a legnagyobb nemzetek közül kettő,, az angol és franczia oly nagy mulasztást követett el, a midőn a társadalmi renden kívül álló, náluk is nagy tömegben élő csavargókat s más munkakerülőket szabadon hagyta, — nem gondolva jellemök megváltoztatásával, melyet a dologházi fegyelem segélyével érhetni el. A franczia jelszava börtön és rendőri felügyelet, — az angol még hátrább van, mert a rendőri felügyelet szigorát sem alkalmazza. Különben, hogy mily haszontalan

1 Mondja találóan Hombery: «comme tous les autres délits, la mendicité est un fait, le vagabondage est un e’tat. Id. m. 8. 1.

2 Le vagabondage est done un délit d’une nature toute particuliere., II ne consiste pas dans telle ou telle violation déterminée des droits de la société, dans telle atteinte á la prospérité, dans tel attentat sur la personne d’autrui; mais dans un état habituel qui fait forcément sup- poser ces attentats. Homberg. Mémoire lu á l'aeadémie des sciences morales et politiques. 5. 1.

88