Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Nagyiványi Fekete Gyula: A dologház és lakói [65., 1891]
ELSŐ RÉSZ. A DOLOGHÁZ, MI\T REPRESSIV INTÉZMÉNY BECSÉRŐL. I. FEJEZET. A dologházakba utasítandók jellege. Azon néposztály, melynek tagjai a társadalmon kívül állanak, kikre nézve a családi élet, rendszeres ipari munka, állandó lakhely egészen ismeretlen és értéknélküli dolgok — a csavargók osztálya. A csavargó azon lény, kinek nincs biztos lakhelye, nincs megélhetési alapja, ki nem gyakorol semminemű iparágat, mert erkölcsi szervezetének anyabüne a tétlenség. A csavargónak e jellemvonása félelmetes következményeket von maga után. A csavargó sivár lélek, kit a haza egy helyéhez sem köt valamely emberi érdek, polgártársait ellenségei gyanánt nézi, harezban áll mindenkivel; — a hazát, mely életet adott neki, gyűlöli, mert kincseiből nem nyújt neki semmit. És ez alapon bátran mondhatni, hogy keblében nem lakozik pietás, a hála, szeretet és tisztelet magasztos érzelme. Folytonos helyváltoztatása alatt csak dorbézolás és valamely undok bűncselekmény elkövetése czéljából köt vele rokon hajlamú földönfutóval — milyen a koldus, a kéjnő — szövetséget. Milyen gyermeknek ad életet ily irtózatos ember-pár! A csavargó megveti a családi életet s ez által szaporítja a közveszélyes egyének úgyis nagy számát. A jeles Homberg hivatalos és lelkiismeretes kutatása azt mutatja, hogy, 100 csavargó életviszonyait véve alapul, közülök csak 13 kötött házasságot, és ezen 13 egyén közül 12, nő vagy férfi nem élt házastársával.* * Sur cent vagabonds dönt nous avons soigneusement étudié les dossiers au greife de la Cour de Eouen, treize seulement étaient ou avaient été mariés, et, sur ces treize, hommes et femmes, douze ne vivaient pas avec lew conjoint. M. Th. Homberg. Etudes sur le vagabondage. 17. L 85
